24. Fejezet. This Summer Changed My Life...

Sziasztok!

Egy kicsit későn ugyan,de itt a következő rész! :) Egész nap rohantam,csak most volt időm írni. Azért remélem hogy tetszik! :) Jó Olvasást! xoxo(Gabii) 

Louis

-Mért nem?-meredtem értetlenül rá. -Louis…nem lehet. Megváltoztunk. Te is,és Én is. Az emberek változnak,ahogy mi is. Ezt fogadd el.-mondta hosszú beszédét. -2 éve várok rád,és nem akarom hogy… Az meg mi a csuklódon?-vágott a szavamba. Észrevette a két vízszintes vágást a kezemen. -Amint látod két vágás..-forgattam szemem. -Mért tetted ezt?-kérdezte roppant aggodalmas hangon. -Harry…egyszerűen képtelen voltam nélküled élni. Lehetetlennek tartottam az életemet… De úgy tűnik,hogy még az ördög is ellenem van,mert nagyon nem akart velem találkozni… Talán ha még jobban belevágtam volna…-folytatni akartam,de ismét szavamba vágott. -Ne…soha többé ne tégy ilyet! Louis…Kérlek.-suttogta,majd szemei könnybe lábadtak,és szorosan átölelt. Igen. Ez az ölelés már úgy hiányzott. Ölelésében benne volt az összes szeretet,és aggódás. Percekig kapaszkodtunk így egymásba. Arcát nyakamba fúrta…talán még sírt is. 

-Ígérem Harry…-nyögtem halkan,és lassan eleresztettem. A fél perces csendet Kristen érkezése törte meg. 

-Jajj bocsi..itt sem vagyok.-azzal felkapta Larryt,és besétált az egyik szobába. -Harry…én megyek. Ha nem gond,az interjút holnapra halasztjuk.-mosolyogtam kedvesen,és már ki is léptem lakosztályukból.  Tényleg nem birok Harry nélkül élni… De ő még ellenáll… Mit tegyek,hogy mi ketten újra… Fantasztikus. Bár roppant aljas.-cikáztak fejemben a gondolatok. Az öngyilkossággal fogom elérni,hogy Harry újra közelebb kerüljön…

Írok neki egy idézetet,amiből rá kell jönnie,hogy mit akarok. Ha nem…akkor tényleg meghalok.

Harry

Helyesen döntöttem. Nem szabad még közel engednem magamhoz. Nem tehetek úgy,mintha mindent ugyan ott folytatnánk. Nekem új életem van. Itt van Kristen,és a fiam is. Őket nem hagyom cserben…bármi is lesz velünk. –Szóval ő volt Louis…-mondta Kristen ahogy lépkedett felém. -Hát mit is mondjak…rohadt jó pasit fogtál ki.-nevetett ahogy lehuppant mellém. –Larry alszik.-mondta és megpuszilta arcomat.  -Minden rendben Harry?-átkarolta vállamat. -Igen…csak tudod sok emléket elő hozott.-mondtam gyengéd mosoly mellett. Kopogtak. Kristen kinyitotta,majd átvett az inastól egy levelet. –Neked szól,Louis küldte.-azzal át is nyújtotta Lou tökéletes kézírását. -Na…mit ír?-nézett rám amolyan ˝olvasd már˝pillantással. –Rendben. Szóval azt írja: ˝Mikor minden sötétségbe  borul,akkor tűnik ki ez a hely igazán. Holdfény ragyogja be ezt a helyet,a legfényesebb csillag mutatja az idevezető utat. A távolban szirének éneke,és bálnák beszélgetése hallatszik. Ott leszek én.  Az égszínkék tenger fölé magasodom,és lenézek ebbe a mélységbe…ami talán magával rántja testem,ha nem jelensz meg. Várok rád… Amíg a narancssárga gömb első sugarai el nem érnek ide.˝-olvastam fel a Louis versét. -Mit akar ez jelenteni?- a hajamba túrtam,nemjöttem rá mire céloz. 

-Hát nem érted?! A sorok közt kell olvasni.-mondta teljes izgatottságban Kristen,és kitépte kezemből  a lapot. -Egy magas sziklapárkányon fog várni,ami mögött csak a tenger  van…és ha nem mész oda napfelkeltéig,akkor Louis leveti magát…-magyarázta fejét fogva. -Ezt azonnal meg kell akadályoznom.-mondtam teljesen feldúlva. -De mégis hol van ez a hely?-járkáltam fel-alá. -A szerelmesek fokánál,Milánótól 20 mérföldre északra.-mondta az egyik térképet bámulva. -Harry siess!-kiabált rám. -Indulok.-ezt inkább félve mondtam,mint komolyan. Felkaptam a kocsikulcsot,az egyik kabátom,s azonnal  távoztam a hotelből.

-Kérlek…Kérlek…Csak most ne csinálj semmi őrültséget.-mondtam a gázra taposva.