18. fejezet. This Summer Changed my Life...

Hello!

Meghoztam a 18. fejezetet. :) Mivel hamar kész lettem,úgy gondoltam nem várok estig. :) Remélem tetszeni fog! U.I:  A végén lesz egy kép az ördögrájáról. majd megértitek,mért. ;) JÓ Olvasást! xox(Gabii)

Harry

Reggel egyedül ébredtem.  Furcsa volt,hogy Louis nem volt mellettem,de mégis boldog voltam. Hatalmas vigyorral keltem ki az ágyból,gyors felöltöztem,és siettem le Louishoz. Ki gondolta volna,megint főzött. 

-Jóreggelt, BooBear-léptem oda hozzá,és arcon pusziltam.

-Héjj….ágyba akartam a reggelit.-játszotta  a szomorút.  -Hmm…nem romantikusabb,ha a kanapén összebújva,filmet nézve töltjük el?-mutattam a kanapéra,és egy csókkal biztattam Louist.

-De…-ennyit tudott kinyögni,egy halvány mosoly keretében. Miután befejeztük a reggelit,és a filmnek is vége lett,amin Lou majdnem bealudt…próbáltunk valami értelmeset kitalálni a mai napra.

Semmi értelmes nem jutott az eszünkbe…végül az az ötletünk támadt,hogy ne bent poshadjunk egész nap,elmehetnénk  ˝hajókázni˝.   Nagy nehezen sikerült rávenni mindenkit,és Zayn felajánlotta,hogy menjünk  a szülei  yacht-jával.  Szuper lesz.-vigyorogtam magamba,amikor elindultunk.

A hajót Zayn vezette,és elég messzire eljöttünk a szigettől. Itt aztán tényleg nem zavart senki.

-Na nyomás…-vigyorgott Zayn,és egy nagy seggessel már a vízben is volt.  Liam,mintha félne valamitől a létrán mászott be a vízbe. Louis és én kézen fogva egy bombát próbáltunk csinálni….kevés sikerrel,de legalább jót röhögtünk rajta. -Horan ne kéresd magad.-fröcskölte le Zayn,de Niall még mindig keresztbe tett kézzel állt….sőt még egy grimaszt is vágott. -Ha nem jössz,akkor én megyek.-ússzott Zayn a hajóhoz. Úgy tűnt,tetszett Niallnek,hogy a barátja jön érte,mert egy halvány vigyor jelent meg arcán. Amikor Zayn odaért Niallhez,szenvedélyesen megcsókolta,felkapta az ölébe,és egy kiáltás közepette beugrottak  a vízbe. -Ez tetszett.-nevetett Niall amikor feljött.

Egész délután a vízben voltunk. Rengeteget hülyéskedtünk. Folyton lenyomtuk egymást a víz alá.

Liam folyton azt hitte egy nagyobb halra,hogy cápa. Louis és én,vagy ahogy ő fogalmaz ˝Larry˝ folyton egymás szájában volt. Este egy jót vacsoráztunk a hajón,Liam valami halat sütött. Igen,kivételesen nem Louis főzött,túl fáradt volt. Még haza is nekem kellett vezetnem.

Louis fáradtan dőlt le a kanapéra. -Louis…Louis…ne aludj el.-súgtam fülébe. -Hallod,legalább a szobáig vonszold el magad.-kérleltem. -Nem…-nyögte ásítva. -Jó,akkor majd beviszlek,itt nem aludhatsz el.-felkaptam,és gyors léptekkel vittem a szobába,mert nekem egyáltalán nem volt könnyű. Az ágyban levetkőztettem,nyomtam egy puszit homlokára,és hagytam aludni. A telefonom sikeresen itt hagytam,és valószínűleg most sem találtam volna meg,ha nem kezd el villogni. 5 nemfogadott hívás. Mind anya. 1 sms. Az is anya. gyors felnyitottam,hogy megnézzem mit írt…elképedve olvastam a szöveget:˝Drágám,nem akarlak zavarni,de ha van egy kis időd hívj vissza,fontos,kórházban vagyok˝

Kórházban?!-ismételtem az utolsó szót. Mi történt anyával?  Egyáltalán vele történt? Remélem semmi komoly.-ezek a kérdések jártak fejemben,és csak nyugtattam magam,hogy semmi baj.

De ezt csak egyféle kép tudom meg…fel kell hívnom anyát. Most. Gyerünk. Ujjaim remegtek az idegességtől,ahogy telefonom képernyőjét nyomkodtam. Kicsöng. Vedd fel…

-Anya.megkaptam az sms-t. Jól vagy?-érdeklődtem. -Szia kicsim…hát fogjuk rá. Nem tudom meddig tartanak bent,lehet 2 hétig is. De azért megvagyok.-hallatszott,hogy mosolyog.

-De mi bajod?-járkáltam fel-alá.  -Hosszú történet…kezdem az elején,jó!?-inkább kijelentés volt,mint kérdés. Én csak bólogattam,majd amikor rájöttem,hogy ne lát,kinyögtem egy ˝jó˝-t.

-Miután visszamentünk NY-ba, 2 napra rá,vagyis tegnap már mehettem is L.A-be,hogy megvizsgáljam az állatkert,új lakóit. 2 tigriscápa+egy ördögrája… Na de nem is ez a lényeg…-elhallgatott egy pillanatra. 

-Szóval,lemerültem a medencébe,hogy megvizsgáljam őket…és sajnos az ördögrájához túl közel mentem,így ő a farkával végigcsikarta a lábam,és átlyukasztotta  a búvárruhát is. Amikor kimásztam,akkor vettük észre,hogy  a rája belém fecskendezte a mérget. Azonnal  bevittek a kórházba,a mérget kiszívták,de a lábam lebénult.-mondta ki egy szuszra.

-Mivan? Lebénult?-mondtam elcsukló hangon.  -Nyugi Harry,ez csak ideiglenes,csak addig béna,amíg a méreg ki nem tisztul teljesen.-magyarázta Anne.  -Akkor minden oké,ne menjek oda?-kérdeztem kissé megnyugodva. -Jaj,dehogyis,Nem kell. Jól vagyok.Csak azért tartanak bent eddig,mert vissza kell nyerni a járásom.-nyugtatott Anne. -Rendben,anya. De ha rosszabbodik az állapotod,azonnal szólj!-mondtam komolyan. -Persze.Szeretlek.Vigyázz magadra.-mondta anya mosolyogva. -Én is Szeretlek.Gyógyulj.-küldtem egy hangos puszit,aztán leraktam. Még pont ő mondja,hogy vigyázzak?!-ráztam a fejem. 2 dolog segített megnyugtatni: A hidegzuhany,és Louis. Gyors bebújtam mellé,és próbálta elaludni…de még egy sort végigizgultam anya miatt,aztán hajnali 3-kor elnyomott az álom.