Sziasztok!
Itt a rész! Bocsánat a rengeteg késésért! Remélem elég hosszú lett! Nincs több hozzáfűznivalóm.:D Jó olvasást! xo(Gabii)
Harry
*3 évvel később*
Júniusi napfény vakító sugarai szűrődtek be a vékony,barack sárga függöny
mögül…megvilágítva a szobát,az ágyat,és vele együtt arcomat is. Szorosabban
zártam össze szemhéjamat,és átfordultam a ágy másik oldalára,majd a napfény
elől menekülve a párnámba temettem arcom.
Bal kezemet kinyújtva kitapogattam Louis karját,és gyengéden
végigsimítottam rajta. A keze annyira
puha volt,az alkarja pedig furcsán vékony…
De most nemigazán érdekelt,hogy mekkora a karja…még ahhoz is fáradt
vagyok,hogy kinyissam a szemem.
-Jó reggelt Harry.-reggeli rekettes hangja helyett
szokatlanul lágyan szólalt meg.
-Neked is,Lou.-válaszoltam még mindig csukott szemmel,és
próbáltam megkeresni az arcát,a szokásos reggeli csókhoz.
-Mit csinálsz Harry?-kérdezte egy határozottan női hang,majd
kezével hátrébb tolt,hogy őt bizony nem fogom megcsókolni… A nőies hang nagyon is ismerős
volt…Biztos,csak Lou játssza megint a fejét ezzel a női dumával. Oké…mostmár
kinyitom a szemem,hogy hagyja végre abba…
Abban a pillanatban ahogy kinyitottam a szemem…az ijedségtől
hátrahőkölve le is estem az ágyról.
-Jesszus…Kristen. Mit keresel itt?-bámultam rá kikerekedett
szemekkel,amikor sikerült feltápászkodnom a földről.
- Öhm…egy ágyban aludtunk. Vagy nem emlékszel?-gyűrögette
zavartan a takarót,miután felült mellém törökülésbe.
-Ja…persze. Bocsi. Csak hirtelen azt hittem,hogy Lou fekszik
mellettem…-sóhajtottam egyet,majd én is leültem vele szembe.
-Tudom,hogy hiányzik. De nyugi,már csak 2 nap és
láthatod.-vígasztalt Kristen,és szorosan magához ölelt. Ha most benyitott volna
anya,tuti azt hinné,hogy együtt vagyunk. Hiszen Kristen egy szürke topban,és
egy kék,éppen,hogy a fenekét takaró shortban volt. Én pedig nem viseltem semmit,csak
egy fekete boxert. És mi így aludtunk
egymás mellet egész este…és persze az elmúlt
egy hétben is…
Azt hiszem elvonási
tüneteim vannak,mivel Lout már több mint 2 hete nem láttam. Talán ezért
képzeltem reggel Kristen helyébe őt. De most már minden kitisztult,és azt is
felfogtam,hogy hol vagyok. A
vendégszobában vagyok,Anne és Bradley házában,Long Island-en. Anne és Brad 2 éve vették ezt az óriási kertes
házat,csakis azért,hogy a húgomnak rendes helyen tudjon felnőni…plusz Larry is
gyakran itt alszik,és mi is szeretünk itt lenni Kristen-el,mikor Lou távol van
a munkája miatt. Általában mindig együtt alszok Kris-el a vendégszobában,Larry
pedig Katy-vel,a húgommal alszik. Az elmúlt 3 év alatt eljutottunk arra a
szintre,hogy Louis már nem lesz féltékeny,ha Kristen-el érdekes helyzetben
talál minket. Mint amikor egyszer ránk nyitott amikor egy ágyban aludtunk…2
hétig nem szólt hozzám. Hát eléggé féltékeny típus…ezért nem is szoktunk előtte
semmi olyan dolgot csinálni ami zavarná. Mármint nem szoktunk semmi olyat
csinálni…vagyis…na,értitek. Semmi szex. Ennyi a lényeg. Kristennel nagyon jóban vagyunk. A legjobb
barátom. És remek anya. Imádom őt. Még
mindig összeölelkezve ültünk az ágyon,és nagyon egyikünk se zavartatta magát. 4
év után nem hiszem,hogy ezeken fenn kéne akadni.
-Reggeli!-nyitott be az ajtón anya. De azzal a mozdulattal
fordult is ki…
-Nem akartam megzavarni semmit.-nevetett kínosan szemét a
kezével takarva.
-Anya…ezt már megbeszéltük.-húzódtam el Kristen öleléséből.
-Tudom,tudom-tartotta fel védekezésképp a kezeit,és már ki
is slisszolt a szobából.
Még mindig nehezen hiszi el,hogy Lou-t szeretem,és hogy
Kristennel az égvilágon semmi nincs köztünk.
-Talán..khm…fel kéne öltöznünk.-javasolta Kris.
Válasz helyett csak egyetértően bólogattam,és lemásztam az
ágyról,hogy keressek valami göncöt
hiányos öltözetemre. Kristen is lecserélte hiányos short-ját,helyette felvette
egyik kinyúlt pólómat,viszont ez se takart valami sokat…
Kristen a hátamon csimpaszkodott,és így kellett lecipelnem
az emeletről,egészen az étkezőig. Mint két bugyuta tini. Most komolyan..kinézné
bárki is belőlünk,hogy van egy 4 éves fiunk?!
-Apa-apa!-Larry szaladt felém,miután ledobtam Kristent a
konyhapultra.
-Miaz kicsim?-érdeklődtem leguggolva,a göndörhajú kis
vasgyúróhoz.
- Kaptam mamától egy kiskocsit.-mutatott a kezében
szorongatott kis rendőrkocsira.
-Ó,és pont egy rendőrautó. Ez még hiányzott a gyűjteményedből.-mosolyogtam
kedvesen a kék szemeibe. Tudom,hogy ez lehetetlen,de a szemei teljesen a
Louisé. Az arca az enyém,a haja is göndör,és szőke,mivel Kristen eredeti
hajszíne is szőke. Az orra inkább hasonlít Kristenére,és az ajkai is az övék. Növésben viszont rám ütött… Még csak
4 éves,de már Kristen derekáig ér.
-Menj,köszönj anyának.-bólintottam a hátam mögé,mikor
abbahagytam Larry tanulmányozását.
-Jóreggelt anya!-hallottam a háttérből Larry hangját,én
pedig leültem az asztalhoz reggelizni. Csak Én,Kristen,Anne,és a két
gyerkőc,Katy és Larry volt a házban.
Bradley a Karib tengeren van kutatni. 2 hét múlva Anne is csatlakozik a
kutatóhajóhoz. Addig a kishúgom persze nálunk fog lakni… Örülök,hogy Katy
ilyenkor nálunk van,csak az a baj,hogy alig van időnk velük lenni. Szegényeket
sokszor magunkkal rángatjuk a stúdióba. Kris-nek is egyre kevesebb ideje lesz a
forgatások miatt. Most ugyan kapott 3 hét szünetet a forgatások után,de
jövőhéten megyünk vissza L.A-be,és 2 hónapig el lesz foglalva az utómunkálatok
miatt. Valószínűleg néhány jelenetet még újra vesznek. Ez az Alkonyat utolsó
része,tehát jól kell sikerülnie. Ezután meg jönnek a népszerűsítő körútjai a
filmnek,szóval akkor még kevesebbet lesz itthon... Louis maradt az újságírásnál,ami elég jól
megy neki. Ő a Los-Angeles-i Vogue főszerkesztője. Szóval az újság miatt
sokszor utazik,akár csak ide NY-ba,de van,hogy Londonba,Párizsba vagy Milánóba
is elutazik,akár több hétre. Most is így volt…
Valaki csettintget az arcom előtt. Felnézek az üres
tányéromból,és látom,hogy Kristen próbál visszatéríteni elkalandozott
gondolataimból.
-Igen?-bámulok kérdőn rá.
-Harry..megint elbambultál.-csóválta kissé aggódósan Kristen
a fejét.
-Igen…egy kicsit.-válaszoltam zavartan.
-Mit kérsz?-egyik kezében a csokis,a másikban a fahéjas
gabonapehely dobozát tartotta.
-Jó lesz a csokis.-böktem rá a fehér dobozra.
Kristen kivette a hűtőből a tejet,kiöntötte a csokis
golyókat,majd rá a tejet,és egy kanalt is hozott.
-Megtudtam volna én is csinálni.-kedvessége most is
megmosolyogtatott. Válasz helyett csak összekócolta a hajamat,majd leült velem
szembe az asztalhoz.
Jóízűen faltam a reggelimet,Kris nem szólt egy szót se,csak
nézte hogyan fogynak el tányéromból a csokis golyók.
-Hol van Larry?-kérdeztem két falat közt.
-Katy-vel mesét néznek a nappaliban.-fejét a gyermekies
kacaj felé fordította,majd vissza rám.
Újból beállt a csönd…ami nem sok ideig tartott,mivel Kristen
telefonja szólalt meg,csengőhangként Bruno Mars szólt. Kristen jelezte,hogy ezt
muszáj felvennie,és sietős léptekkel eltűnt az étkezőből.
Miután befejeztem reggelimet,felmentem a szobába lecserélni
a reggeli szakadt pólómat valami normális öltözékre…a folyosón láttam,hogy
Kristen még mindig fel-alá járkálva beszél valakivel. Anya a szobájában volt,és persze mint a
legtöbb szabadidejében,most is egy természetfilmet nézett. Futólag bepillantottam hozzá,majd indultam a
vendégszobába felöltözni. Felvettem a
szokásos fekete csőnadrágomat,és a reggeli szakadt pólómat lecseréltem egy
egyszerű fehérre,amire még rávettem kedvenc kockás ingemet. Kristen
a nevemet kiabálva rohant fel a lépcsőn.
-Harry fent vagy?-érdeklődte a lépcsőfordulóból.
-A szobában vagyok.-kiabáltam vissza neki.
Krisel már a folyosón futottunk össze mire felért. Kezében
még mindig iphoneját szorongatta.
-Mi a baj? Történt valami?-kérdeztem miközben kézfejemmel
felkarját simogattam. Elég szaporán vette a levegőt.
-Nem…csak körbefutottam az egész házat mire megtaláltalak.-szuszogott
megállás nélkül.
-Bocsi,nem szóltam,hogy feljövök átöltözni. –magyarázkodtam
neki.
-Nem baj…csak kicsit sokáig tartott megtalálni.-zihálása
megszűnt,és egy mosolyt is küldött nekem,hogy tényleg semmi gond.
-Szóval…mért kerestél?-tértem rá a lényegre,mivel ezt még
mindig nem tudtam.
-Ja…persze…az ügynököm hívott az előbb,hogy hamarabb vissza
kell mennünk L,A-be,mert az utómunkálatokat is hamarabb kezdik.-elöszőr kezében
szorongatott telefonját bámulta,majd végül a szemembe nézett.
-Ugye nem gond?-kérdezte teljesen zavarban,miközben idegesen
beharapta alsóajkát.
-Nem. Dehogyis…legalább hamarabb látom Louist.-vigyorogtam
rá teljes jókedvvel,majd megöleltem.
-És mikor indulunk?-érdeklődtem miután elváltunk egymástól.
-Holnap reggel kilenckor.-Kristen is megeresztett végre egy
újabb mosolyt. Szerintemm örült,hogy
újra belevetheti magát a munkába. Nem szeret tétlenül ülni. Valamit mindig
csinál.
-Akkor csomagoljunk?-böktem ujjammal a szoba irányába.
-Igen,csak előtte szólok Anne-nek,hogy vigyázzon addig a
kicsikre.-Kris megindult anya szobája felé,én pedig becéloztam a
vendégszobát…újból.
A bepakolás most a szokásosnál is lassabban ment. 2 hete
vagyunk itt,a cuccainkat úgy kellett összeszedni a ház minden pontjából…és
valamit mindig kihagytunk. Larry se volt egy könnyű eset. Az ő cuccait is nehezen
szedtük össze,és valami plusz dolgot mindig bepakolt volna…
Végülis,este hétre végeztünk a pakolással,Katy és Larry a kanapén
elaludtak a Spongyabob alatt,így Anne tudott vacsorát csinálni. Spagettit csinált,az egyik kedvencemet. Vacsora
közben nem sokat beszélgettünk,de anya szokásához híven megemlítette,hogy
nagyon hiányozni fogunk,és hogy lehetnénk mégtöbbet náluk. (Komolyan,nem elég
neki 2 hét?!)
Miután megvacsoráztunk,gyors megfürödtünk,és belebujtunk
alvós ruhánkba…ami azthiszem megint hiányosra sikeredett. Rajtam csak a
szokásos fekete boxer,Kristenen a kinyúlt pólóm,plusz egy bugyi…És mi így
aludtunk együtt minden este 2 héten keresztül…
A gyerekeket lent hagytuk aludni,Anne betakarta őket.
-Jó éjt,Kristen! Szeretlek!-adtam egy puszit arcára,miután
minden esti gondolatomat lezártam.
-Jó éjt,Hazz! Én is szeretlek!- Kris is adott egy jóéjt puszit,majd
mindketten oldalra fordultunk,és elfogott az álom.
Az utolsó gondolatom viszont Louisra terelődött…Holnap végre
láthatom.
Másnap reggel elköszöntünk anyától,aki könnyes búcsút vett,majd
megindultunk a reptérre,bár Larry kissé nyűgös volt,és erre még a paparazzik is
rátettek egy lapáttal. Annyi szerencsénk volt,hogy anyáék címét még nem
tudták,különben folyton a ház körül ólálkodtak volna. A reptéri érkezésünkről
viszont tudtak. Már a bejáratnál vártak minket. A vakuk elkezdtek villogni
amint kiszálltunk a kocsiból. Szinte
rohantunk át a terminálon a beszálló rész felé. A fotósok is tartották az
iramot,és furcsábbnál furcsább
kérdésekkel bombáztak minket. Nem
nyilatkoztunk,inkább csak mégjobban felgyorsítottunk. Kristen felkapta Larryt,én pedig vittem a
csomagokat,és végre beértünk a beszálló részre.
A paparazzók ide már nem követtek.
Gyors szusszantunk egyet,majd siettünk is becsekkolni,mert az. L.A-be
tartó gép 20 perc múlva indult.
Kicsit több,mint 6 óra múlva landoltunk a Los Angeles-i
reptéren. A csomagjaink átvétele után a kijárat felé vettük az irányt. Kevés
paparazzi várt ránk,és azokat is pár perc után leráztuk. Kristen bepakolta
bőröndjeit piros Volkswagen bogarába,két-két puszival elköszönt Larrytől majd tőlem is. Rálépett a
gázra,és már el is tűnt a az autópálya felé vezető úton. Egyedül maradtan Larryvel. Azt hittem,hogy
Lou kifog jönni elénk,de ezek szerint még
ő sem ért haza.
-Gyere Larry.-megfogtam
a kezét,csakhogy véletlenül se tűnjön el a kocsik között,és a másik kezemben 2
bőrönddel valahogy eltámolyogtunk a kocsiig. Kinyitottam a fekete BMW-t,larryt
beültettem hátulra,és becsatoltam az övét is. A bőröndöket beraktam
hátulra,gázt adtam,és legurultunk az autópályára. Larry miatt nem száguldozhattam,de azért nem
is nagypapa stílusban vezettem. Larry egyébként nem az a beszédes kisgyerek.
Nem szoktuk folyton kérdezgetni,ő csak akkor beszél ha akar valamit vagy
kérdezni akar. 4 éves…van ideje bőven
beszélni.
-Louis már otthon van?-kérdezte kisgyermekes hangján. Larry még csak 4 éves. Nem avattuk be
mindenbe. Majd elmagyarázzuk neki,ha képes lesz felfogni. Annyit tud,hogy Lou-val nagyon jóban
vagyunk,ezért alszunk együtt,és ezért lakik velünk. Tudja,hogy Kristen az
anyja,és én vagyok az apja. Azt viszont nem tudja,hogy a neve a Louis-val közös
kapcsolatunkból van. Őt mostmár nem
hívja apának,csak simán Louis,vagy Lou bácsi.
-Igen. Szerintem már otthon van.-mosolyogtam hátra larryre a
visszapillantóból.
-És hétvégén anyánál leszek,ugye most itthon lesz?-kérdezte
kis aggodalommal a hangjában. Igaz,hogy New Yorkban 2 hétig együtt lehetett
Kris-el,de volt,hogy ott is elrángatták forgatásra,interjúkra..
-Persze. Anya most otthon lesz. Nem megy sehova.-nyugtattam
meg Larryt,aki arcán boldog mosoly jelent meg,és úgy tűnt,hogy nincs több
kérdése.
A Malibut jelző táblánál lefordultam,mostmár jobban
rátapostam a gázra,mert nagyon otthon akartam lenni. Louis karjai
közt,hozzábújni,megcsókolni,este pedig
khm…szeretkezni. A régi házunkat
eladtuk,a spórolt pénzből és a ház árából vettünk egy sokkal nagyobb emeletes
házat,itt Malibun. 8 hálószoba,6
fürdő,játszószoba Larrynek,moziterem,2 dolgozószoba,és egy kinti medence. (Ami
szerintem tök fölösleges,mivel 60 méterre van a tenger). Tényleg szükségünk van ekkora házra,igaz,hogy
legtöbbször 3-an vagyunk Larryvel,de van amikor meglátogat minket Liam és
Gemma,és van,hogy Niall és Zayn is nálunk alszanak. Ilyenkor jól jön a sok
háló,és fürdőszoba. Egyébként meg..szükség van a plusz szobákra,mivel szeretnénk
Larry-nek egy kistestvért,vagy akár többet.
Bár nembiztos,hogy ilyen munkabeosztás mellett lenne időnk még egy
gyerekre. És normális nőt találni,aki
nem iszik,cigizik,és még egy kis ész is
szorult belé,igen nehéz Los-Angelesben...
Annyira elmerengtem,hogy már csak azt vettem észre,ahogy
felhajtok a kövekkel kirakott úton,és lassan leparkolok a garázs előtt. A csomagokat bent hagytam,az úgyis ráér. Én
már csak Louist akarom látni. Előre engedtem Larryt,hadd üdvözölje Lout,amíg én
megkeresek néhány cuccot a bőröndökből. Éppen,hogy bezártam a kocsit,és elindultam
a bejárati ajtó felé,Larry sikítva
szaladt ki onnan.
-Apa,apa…nagy hasú nénik vannak bent,és nagyon kevés ruha
van rajtuk…-szaladt felém ledöbbent arccal.
Elkezdtem gondolkodni…Nagy hasú nénik? Kikre gondol Larry?
Lehet,hogy kövér nők? De mit keresnek kövér nők,fehérneműben a házamban? Mert
feltételezem,hogy Larrynek a kevés ruha ezt jelenti.
Megfogtam larry
kezét,zsebre raktam a kocsi kulcsot,és kissé frusztrálva indultam meg a
bejárat felé,hiszen fogalmam sem volt róla,hogy kik vannak bent.
Larry elengedte a kezem,és lecövekelt az ajtó mellett,jelezve,hogy
ő bizony nem megy tovább. Kissé
bizonytalanul indultam tovább a folyosón,hogy megtaláljam végre a ’nagyhasú
néniket’. A konyhában nem találtam
senkit,ám jobb fülemet női nevetés ütötte meg. A nappali felé fordítottam
tekintetem…és beigazolódott amit gondoltam.
Négy…azaz 4! szőke hajú,alacsony lány viháncolt a nappalim közepén. És
ahogy Larry mondta,tényleg kevés ruha volt rajtuk. Melltartó és
bugyi. Hát ők se lehetnek szégyellősek. Tekintetem megakadt a melltartó,és alsónemű
közötti részen. Mind a négy
lánynak,óriási,gömbölyű hasa volt.
Amikor végignéztem rajtuk,csak akkor állt össze a kép.
Baszdmeg! Ezek terhesek!-jelentettem ki magamban,és számat
is eltátottam a meglepettségtől.
Egy ötödik,magas lány sétált le a lépcsőn,szintén
fehérneműben. Az ő haja viszont festett szőke volt,és hál’istennek nem terhes.
Az alakja is tökéletes volt. Ahogy rámpillantott,egyből felismertem…Ő Eleanor
Calder,egy plasztik szőke ribanc,és a Victoria’s Secret angyala. Én még mindig döbbenten álltam a nappali
előtt,miközben a terhes társaság kidőlt az ÉN kanapémon.
Szerintem észre se vettek,annyira nevettek egymással…
Eleanor mellém lépett,és elráncigált az előtérbe,időközben pedig magára kapott
egy köntöst. Nagyon idegesített a
csaj,meg alapból ez a helyzet. Hülyének,és becsapottnak éreztem magam. Eleanor
csak bámult rám,majd szólásra nyitotta száját,de helyette egy másik hang
töltötte be a helyiséget. Ez Louis volt. Vagyis…csak a hangja. Eleanort
kereste. Vajon ki mást?! Szerintem engem
már el is felejtett,érkezésemmel pedig biztosan nem volt tisztában.
-Az előtérben vagyunk.-szólalt meg rendkívül idegesítő
nyálas hangján. Sőt,ez inkább nyafogásra hasonlított. Hogy tud valaki ennyire
idegesíteni,már csak a jelenlétével is?!
És azt hiszem Louis se épp nyugtató hatással lesz rám…Csak kerüljön a
szemem elé.
-Vagytok? Mért kivel va…?-Louis szava elakadt amint
meglátott,azt az egy szót már nem bírta befejezni.
Csodálkozva és ledöbbenve állt meg előttünk 2 méterrel…alsógatyában.
Szóval Eleanor fehérneműben,Louis meg alsógatyában… Értem. És mindjárt jön az,hogy ne gondoljak
semmi rosszra. Hát persze.
-Szia Harry. Hát te?-kérdezte meglepődve Louis. Mondtam,hogy
azt is elfelejti,mikor jövök.
-Hát én csak jöttem New Yorkból,hogy végre láthassalak,de
azthiszem rám nincs nagyon szükség.-válaszoltam neki nemtörődöm módon.
-Basszus…teljesen kiment
a fejemből,hogy ma jössz. Sajnálom Hazz.-nézett rám bocsánatkérően
Lou,és próbált közeledni,de én csak elhúztam magam.
- Louis mi ez az egész?-próbáltam nyugodt maradni,kevés
sikerrel.
-Egy perc és elmagyarázom.-azzal fogta magát és
elrohant,Eleanort magával rántva.
Tényleg egy perc se telt el,de újból előttem állt,immár
felöltözve,és persze Eleanor nélkül.
-Hallgatlak.-karomat keresztbe fontam mellkasomon,úgy vártam
válaszát.
-Szóval…a terhes lányok a húgaim…mind a négyen.-fejezte be
akadozva a mondatot.
Egy kisebb sokk ért. Tejesen ledöbbentem. Ezek…Louis húgai?
De hát nagyon fiatalok…
-Mi? Mit keresnek itt?-kérdeztem kikerekedett szemekkel.
-Nem volt hova menniük…-intézte el vállrángatva.
-És Eleanor?-ráncoltam a homlokom
-Hamarabb haza kellett jönnöm a Vouge egyik after partyjára.
Eleanor is ott volt,és a kelleténél több alkoholt ittam…-próbált köntörfalazni…
nem szeretem ha sokáig húzza a dolgokat..inkább bökje ki hamar.
-Louis…csak azt mond meg:Lefeküdtetek?-tértem rá a
legfontosabb kérdésre.
-Igen. És sajnálom Harry. Tényleg semmit nem jelentett…-a
mondat végére már elcsuklott a hangja.
-Értékelem Lou hogy nem titkoltad el,azt viszont nem hiszem
el hogy semmit nem jelentett.-engem is meglepett,hogy milyen nyugodt tudtam
maradni,bár belül őrjöngtem. Szemeim könnybe lábadtak,de gyors hátat
fordítottam,és letöröltem a könnycseppet mielőtt Louis megláthatta volna.
Megindultam az ajtó felé. Csak az járt a fejemben,hogy el kell tűnnöm innen.
Itt most nem birok maradni…
-Hova mész?-kérdezte döbbenten miközben beültettem a kint
ácsorgó larryt a kocsiba.
-Kristenhez. Most kell egy kis idő. Majd hívlak.-utoljára
belenéztem kék íriszébe,láttam rajta,hogy teljesen megbánta..de én viszont nem
birok ilyen könnyen egy félrelépést megbocsájtani. És 4 terhes lánnyal se fogok együtt élni az
is biztos…
-De…szeretlek!-ennyit hallottam mielőtt beindítottam a
motort,és elhajtottam a házunktól.
