17. Fejezet. This Summer Changed My Life...

Sziasztok!

Itt lenne a 17. Fejezet. :) Már elmúlt 1 hónapos a blog,és lassan elérjük a 3000. oldalmegjelenítést. :) Nagyon köszönöm. :))

Remélem ez a rész is tetszeni fog nektek. :) Sajnos már nincs sok hátra a blogból,nagyjából ˝csak˝ 15 rész lesz még. :) Jó Olvasást! :) xoxo(Gabii) 

Louis

Rohadt ideges voltam…ez az egy hívás elcseszte az egész napomat. Mért nem hagynak végre békén a zsaruk? Semmi közük az életemhez. Tiszta vagyok…egyenlőre. Zayn tuti a pokolra kerül,annyit hazudott már miattam. Ha a zsaruk továbbra is folytatják ezt,kénytelen leszek elmondani Harrynek. Nem akarok előtte titkolózni…de egyenlőre titok. A kapcsolatunk nem érhet véget ilyen hamar…mert ha ezt megtudja…totál ki lesz…talán szakít velem.

-Minden rendben?-bámult Hazz aggódó tekintettel. -Igen,persze.-varázsoltam egy álmosolyt arcomra.

-Megérkeztünk?-érdeklődött,amikor lefékeztem egy narancs színű,nem túl nagy ház előtt.

-Hát igen…ez lenne az én kis otthonom.-mosolyogtam kedvesen,és átvettem Harry bőröndjét. Az ajtó előtt megkerestem a kulcsot,az Aloha-s lábtörlő alól. -Vollá.-tártam ki előtte az ajtót,és harry tátott szájjal lépett be előttem... -Na,mit szólsz?-kérdeztem,amikor ledobtam cuccait. -Hát,ez…nagyon cuki.-vigyorgott Hazz,és megcsókolt. -Aha…szóval cuki?!-túrtam hajába. -Igen…kettőnknek pont jó. De ugye neki nincs neve?-nevetett,de azért látszott rajta,hogy érdekli a válasz. -Nincs.-mondtam megnyugtatva őt.

Ezután bepakoltunk a KÖZÖS szobánkba,körbevezettem a házban…majd csináltam vacsit.

-Nem is tudtam,hogy ilyen jól főzöl.-mondta tele szájjal Harry,ahogy a rizottót tömte magába. Én csak bólintottam,és nagy vigyorral bámultam Harryt. Bámultam a tökéletes arcát,tökéletesen zöld szemeit,tökéletes ajkait,amik még mindig az étellel voltak elfoglalva. Miután befejeztük a vacsorát,szerettem volna elmosogatni..de Harry nem hagyott. Nyakamat kezdte puszilgatni,majd megfordított,és felültetett a pultra…ott kezdett el csókolgatni…majd 1 óra múlva fáradtan ültünk a padlón… Így ment tovább a kanapén, a zuhany alatt,majd az ágyban… Felavattuk az egész házat. -Csodás este volt.-nyögtem Harry mellett az ágyban,és összekulcsoltam kezünket.

-Szeretlek Louis.-nyomott egy puszit arcomra,és szorosan hozzám bújt. Ezen az estén voltam a legboldogabb. Nyugodtan aludtam el.

***

-Örülök,hogy újra látlak,Louis.-mondta Jason ördögi vigyorral képén.

-Hát én nem éppen…mért jöttél?-léptem közelebb hozzá. Nem félek tőle…

-Megváltoztál,mióta Eltűntél Phoenix-ből…-végigmért,ahogy el-vissza sétált.

-Igen…már semmi közöm a régi életemhez…szóval megint megkérdem,mért jöttél?-a köztünk lévő távolság lecsökkent 1 méterre,de nem féltem. Mért féljek Jason-től? Ő egy senki. Egy rohadt kis közvetítő,aki annak idején belevitt a dílerkedésbe…

-Bocsánat hogy megzavarom a tökéletes kis életedet…de valamit még le kell rendeznünk.-válaszolt gúnyosan,és megvillantotta fegyverét,amit eddig észre sem vettem. Egy lépést hátráltam,nyugodtan,mintha ez sem rémítene meg. Pedig féltem…most féltem. Jasonből nem nézném ki…de kitudja? Bedrogozott állapotban bármire képes lenne.

-Nem…ezt nem teheted.-ráztam idegesen a fejem. -Ó…dehogynem…. Tudod elegünk lett abból,hogy 2 éve tartozol egy elég jelentő összeggel…-mondta halál komolyan,és eltaposta füves cigijét.

-Remélem mindenkitől elbúcsúztál…-pisztolyát lassan elővette,és élesítette.

-Jason…Kérlek…Ne tedd!-mondtam könyörögve,és hátrálni sem bírtam, a halálfélelemtől. Azt hittem,ott mindennek vége…mindent elvesztek,amit 2 év alatt újra felépítettem. De ekkor Zayn és Liam tört be az ajtón,és mindketten Jason-re ugrottak… Én is cselekedtem…odarohantam,és  Kezéből próbáltam kicsavarni a fegyvert…de ekkor elcsattant egy lövés. Jason a földre esett. A fegyver felé fordult,és akkor húzta meg… Megöltem!-ennél a gondolatnál felpattantam az ágyban…a levegőt gyorsan vettem,arcomon izzadság gyöngyözött…Csak egy álom volt! Harry szerencsére nem kelt fel…ugyanolyan békésen aludt. Mikor sikerült kellően megnyugodnom,visszafeküdtem mellé,és újra hozzá bújtam. Most jött a legjobban,hogy Ő itt van mellettem.