15. Fejezet. This Summer Changed My Life...

Sziasztok!

Meghoztam a 15. Fejezetet. :) Remélem tetszeni fog,és örülnék még több kommentnek. :D Tudom,hogy ez is elég rövid lett,de egyszerűen nincs több időm írni. :/ Jó Olvasást! xoxo(Gabii) 

Harry

Idegesen kapkodtam a levegőt…annyira féltem. Igen,mert féltem. Féltem anya reakciójától,habár tudtam,hogy semmi baja a melegekkel…de akkor is. Ez más helyzet. én a fia vagyok. És ellőttünk nincsenek titkok. Megbirkózok ezzel is. Gyerünk Harry.-léptem be az ajtón. Fejemben ezer,és ezer gondolat átfutott,hogy miként tudnám közölni anyával ezt. Végül elértem Anne szobája elé…

-Anya,bent vagy?-kérdeztem az ajtón keresztül. -Persze kicsim,gyere.-hangzott a válasz.

Most valahogy mindent olyan lassan csináltam,talán csak az időt akartam húzni…de már nincs visszaút. el kell mondanom. Lassan beléptem,majd alig hallhatóan becsuktam az ajtót,és nehézkes léptekkel leültem anya mellé. -Mi újság,Hazz?-fordult felém anya,legkedvesebb  mosolyával.

-Anya…komoly dologról van szó.-mondtam lesütött tekintettel. -Mi a baj,kicsim?-emelte fel arcomat anya. -Nekem bármit elmondhatsz,ugye tudod?!-folytatta egy enyhe vigyor keretében.

-Igen,tudom…csak fogalmam sincs hol kezdjem.-pillantottam anya tekintetébe.

-Azt hiszem beleszeretettem valakibe.-mondtam halkan,és újra a földet kémleltem.

-De hát ez jó hír.-mondta vigyorogva anya. -Nem…anya! Ez nem jó hír!-mondtam komolyan.

-Anya…beleszerettem Louisba!-mondtam elcsukló hangon! Szeretem Louist,és…-de ezt a mondatot már nem bírtam folytatni,mert iszonyatos sírás fogott el. Egyszerűen bőgtem. Anya már vagy 4 éve nem látott sírni…de ha előtte sírtam,akkor valami komoly történt. Így volt ez most is.

-Nyugalom Harry,semmi baj.-ölelt át Anne. -Hallod,ne sírj.-törölte meg arcomat.

-Harry…de  neked mindig barátnőid voltak.-mondta elképedve Anne. És most?! Még is mi történt?!-rázta a fejét. -Nemtudom…ezt nem tudom megmagyarázni…egyszerűen beleszerettem Louisba. –nyögtem szipogva.

-Óóó kicsim…-anya teljesen lefagyott.  -Ha te így vagy boldog…én elfogadom.-nyögte ki végül.

-Anya…ezt most komoly?!-ugrottam a nyakába. -De…tudod nem mondtam még el mindent…-kémleltem Anne tekintetét.  -Harry…mond el nyugodtan.-varázsolt arcára egy enyhe mosolyt.

Gyerünk Harry…ne légy már ilyen gyáva. Bökd már ki! Ha ezt elfogadta…akkor mért ne engedné meg,hogy itt maradjak?!-mondtam magamba.

-Szeretnék itt maradni…-mondtam nem éppen magabiztosan. -Anya…könyörgöm…Louis a mindenem!-mondtam újra könnyes szemmel. Kérlek….kérlek…kérlek….csak ezt engedd meg.-ismételtem alig hallhatóan.

-Hát…úgy néz ki,hogy mostantól egyedül kutatok.-mondta szomorúságot színlelve.

-Istenem…anya,köszönöm!-mondtam egy hatalmas vigyor keretében. -Nem is tudod,milyen boldoggá tettél.-öleltem át Anne-t. -Köszönöm…köszönöm.-pusziltam meg arcát. -Na…jó lesz már.-mosolygott anya is.

-Jajj…mi lesz velem nélküled?!-rázta a fejét Anne. -Ígérem,gyakran látogatlak.-álltam föl az ágyról.

-Szólok Louis-nak…-mondtam a folyosóról.és szinte szaladtam a szobámba. -Louis…-törtem be az ajtón.

-Vigyázz Hawaii,Harry Styles itt marad…-jelentettem ki egy vigyor keretében. -Úristen…imádlak.-csókolt meg Lou. -Inkább anyának köszönd.-húztam ki a szobából,és rácsaptam formás fenekére.

Köszönöm,Anne.-vigyorgott Louis. és megpuszilta anya kezét. -Ígérem,hogy szereteni,és vigyázni fogok rá az idők végezetéig.-mondta Louis magabiztosan. -Remélem  is…Harry az életem.-mosolygott Anne.

-Úgy látom,nagy az öröm.-kacsintott Gemma. -Igen,holnap költözök Louishoz.-Vigyorgtam rá.

-Mi? Ugye csak viccelsz?-értetlenkedett Gemma. -Hát nem…ez halál komoly.-mondta Louis,és megpuszilta arcomat. -Hát jó… a ti dolgotok.-fordult el Gemma.

-Szerintem aranyosak vagytok.-mosolygott kedvesen anya. -Igen…jól néztek ki együtt,csak nekem ez még fura.-túrt a hajába Gemm.

-Majd megszokod.-legyintettem a levegőbe,mit sem törődve gemmával. Most semmi nem ronthatja el a kedvem. Ez életem legboldogabb napja.  Végre együtt lehetek azzal,akire mindig is vágytam.

És ez nem  holmi múlandó szerelem…Nem! Louis William Tomlinson A szerelmem.