21. Fejezet. This Summer Changed My Life...

Sziasztok!

Hát nagy nehezen,de itt a 21. rész. :) Tegnap nagyon későn értem haza,ezért nem tudtam írni. De itt a következő rész,remélem tetszik! :) Jó Olvasást! xoxo(Gabii)

Harry

Megint egyedül ébredtem.  Fura,azt hittem ma itthon van Louis…de lehet csak reggelit csinál.-gondolkoztam magamba. Gyors felöltöztem és a konyhába siettem. Louis ott se volt. Egy cetlit találtam az asztalon. Aha…szóval sziklamászás.-bólogattam amikor elolvastam. Mostanában tényleg egyre gyakrabban csinálta ezt. Én soha nem mentem vele,túl veszélyes,és tériszonyom is van.  Még mindig a kis fecnit szorongattam,ahogy ezen agyaltam. Gondolataimat eltereltem,zsebre vágtam a cetlit,és indultam az ügynökséghez. Már 10-re bent is leszek. Kemény nap lesz.  Armani fotózás lesz,valami Palvin Barbi nevezetű csajjal fognak fotózni.  Szerencsére mára csak ez van. Ebéd után végzek.

Zayn

Louis dél körül jelenhetett meg nálunk. Mindenkitől elköszönt,akivel kicsit is jóban volt. Itt volt Liam is,Niallel együtt sírt. Rossz volt látni őket,hogy a legjobb barátunk miatt sírnak.

-Srácok…bármikor meglátogathattok.-sétált oda Lou,és átölelte őket. -Reméljük hamar kiengednek.-mondta szipogva Niall. -Reméljük.-folytatta Liam. -Louis…megyek. -Harry már lehet hazaért.-léptem közelebb Lou-hoz.  -Zayn…kérlek…ne törd össze Harryt.-mondta elcsukló hangon amikor átölelt. 

-Igyekszem.-nyögtem ki lassan,és kiléptem az ajtón. A göndörre  egy órát vártam. Addig volt időm átgondolni,mit is közlök vele. -Szia Zayn. Hát te?-lépett be mosolyogva Harry,és ledobta táskáját a fotelba. -Harry…kérlek ülj le.-kezdtem higgadtam. -Miért? Mi történt?-ráncolta homlokát,és leült mellém. -Louis…-nyögtem suttogva,remélve,hogy nem hallja meg. Mert rohadtul nem tudtam,hogy adjam be ezt a hatalmas hazugságot. -Mi van Louis-al?-pattant fel Harry. -Louis…ma sziklamászás közben meghalt.-mondtam elcsukló hangon,és bevetettem egy műkönnyet is. -Nem. Az lehetetlen.-kelt ki magából Harry. -Meghalt…a biztosító kötél elszakadt.-mondtam tekintetét fürkészve. Harry nem válaszolt. Lehet,hogy sokkot kapott?! 

-Harry! Könyörgöm szólalj meg!-kezdtem el rázogatni Harryt. Olyan mintha meghalt volna. Mintha egy része eltűnt volna. Szemében nincs az a csillogás,mint amikor Louis-al van.

Harry

Az egész testem remegett. Nem akartam elhinni,hogy ez megtörtént!  Hogy egy élet ilyen könnyen véget érjen! Louis Tomlinson meghalt. Ekkor ott valami megszűnt bennem. Valami véget ért bennem. Egy részem meghalt. Louis volt az életem! Képes leszek nélküle élni?  Ő volt az első szerelmem. Vele éltem igazán. És most vége. Mindennek vége. Az életem új irányt vesz. Más leszek Louis nélkül.  Patakokban folytak a könnyeim. Alig bírtam megszólalni. -És…a holttest?-nyögtem szipogva. Zayn mintha gondolkozott volna egy kicsit,majd rávágta. –Már a hullaházban van.  -A teste teljesen szétroncsolódott.-mondta halkan Zayn. 

-Temetés?-érdeklődtem a könnyeimmel küszködve.  -Louis testét elhamvasztják,holnap megtartjuk a temetést.-Zayn átölelt,és ő is sírni kezdett.  

-Nem maradhatok itt. Holnapig nem bírom ki itt. Az első géppel indulok New York-ba.-mondtam halkan,és megtöröltem arcomat. -Biztos?  Harry maradj! Segítünk!-mondta mikor ő is megtörölte arcát. -Nem. Köszönöm Zayn. Nem bírnék itt maradni,annyi minden történt itt kettőnkkel. Most csak felejtenem kell,amilyen gyorsan csak tudok.-mondtam komolyan. A srácok átjöttek,sírtunk egy sort…összepakoltam,és a reptérre indultam. -Hívj,amint jobban leszel!-mondta Niall,és szorosan átölelt. -Tudom,hogy sok idő kell,mire kihevered,de kérlek ne felejts el minket.-húzott magához Liam. -És ha nem akarsz ide jönni,akkor megyünk mi.-folytatta Zayn,és kezembe nyomta Louis imádott nyakláncát. -Köszönöm srácok. Szeretlek titeket. Ígérem,tartjuk a kapcsolatot…de most kell jó néhány hónap mire kiheverem.-ekkor újra sírni kezdtem. -Sziasztok.-integettem utánuk,és az ellenőrzés felé vettem az irányt. Még mindig fájt a tudat,hogy ilyen hamar véget ért…Véget ért Louis. Véget ért egy korszak. Néhány óra múlva egy új élet kezdődik. És nekem csak a gyász marad. Örökre. Gyászolni fogom Louist örökre. Ezek a gondolatok futottak végig rajtam,miközben helyemet kerestem a gépen. Nagy nehezen megtaláltam. Egy  csőgatyás,tornacsukás,barna hajú,zöld szemű csaj ült az én helyem mellett. Pont az ablak mellé szólt. -Bocsi,ide szól a jegyem.-szólítottam meg kedvesen a lányt,aki azonnal felpattant,hogy beengedjen. -Köszi.-pattantam le mellé. Harry Styles.-leheltem arcomra egy enyhe mosolyt.  -Kristen…Kristen Stewart.-vágott ő is egy mosolyt.