20. Fejezet. This Summer Changed My Life...

Sziasztok!

Köszönöm,hogy elnéztétek nekem a tegnapit. ^^ Egyszerűen semmi időm nincs írni...ezt is most dobtam össze. Azért remélem tetszik! Jó Olvasást! xoxoGabii) 

Louis

Gyorsan telnek a hetek. Minden rendben. Életem legboldogabb napjai ezek. Egészen mostanáig. A zsaruk egyre többször bukkannak fel. Zayn és én nem bírjuk tovább titkolni Harry előtt. Vagy elmondom neki…vagy elhagyom. Egyik se jó. Sőt…nagyon rossz. Hiszen nem vagyok képes szakítani vele. Nem birok fájdalmat okozni neki. Szeretem Harryt! Jobban mint a saját életemet. De hogy közöljem vele,hogy megöltem egy embert? Ha ezt elmondom,akkor gondolkodás nélkül elhagy. Végül is,ki akar egy gyilkossal élni? Senki. Hiába mondja azt mindenki,hogy nem én öltem meg…de ez nem igaz. Miattam halt meg! Én fordítottam  a pisztolyt felé…csak ő húzta meg. Akkor,2 éve sikerült elintézni,hogy ne keljen börtönbe mennem…ezt is Zayn befolyásos szüleinek köszönhetem. De most itt az ideje,hogy bevonuljak…le kell töltenem. Muszáj. Csak néhány évről van szó. Aztán nyugodtan élhetem az életem,Harryvel…ha kitart addig mellettem. Kibírod.-nyugtatgadtam magam. Hogy bírnék ki Harry nélkül akár 3 évet? Sehogy. Lehetetlen. Meg kell próbálnom. Lesz ami lesz. Magamat nem féltem,én valahogy megbírkózom vele. Csak Harry miatt aggódok. Hogy összeroppan a teher alatt…ha ezt megtudja. A lehető legjobb dolgot kell kitalálnom,hogy Harrynek minél kevésbé fájjon. 48 óra. Ennyi időm van mielőtt bevonulok a börtönbe. Addig ki kell valamit találnom,Harrynek el kell innen tűnnie. Nem élhet itt tovább…nem is bírna. Minden emlék ide köti. Az lesz a legjobb ha elmegy innen,és próbál elfelejteni. Ha egyszer kiszabadulok,akkor felkeresem…és mindent helyre hozok. MINDENT!

-Nos,a terv a következő…-kezdte Zayn.  -Hallgatom.-mondtam alig hallhatóan. Féltem. Féltem Zayn tervétől. Nem akarom Harryt megbántani. De ez lehetetlen. -Na szóval…hogy a lehető legkisebb fájdalmat okozzuk Harrynek…azt mondjuk,hogy meghaltál.-mondta higattan. -Mivan? Hát persze…kicsit se fog kiakadni,hogy meghaltam.-járkáltam fel-alá. -Ez aztán rohadt jó ötlet…kösz Zayn.-rettentő ideges lettem. -Louis…nyugodj meg,és hallgass végig.-Zayn megmarkolta a vállamat,és lenyomott a kanapéra. -Tehát…holnap délután négykor kell bevonulnod….Harry addigra eltűnik…azt mondjuk,hogy baleset volt,sziklamászás közben lezuhantál…Harry nem fogja magát okolni… és a szigeten se fog maradni…egyszerűen képtelen lenne itt maradni.  -Louis…muszáj elengedned…nem tudhatjuk,meddig maradsz börtönben..lehet 2 év,lehet 3 is…nem tudjuk.-súgta Zayn,és szorosan átölelt,majd letörölte arcomról a könnyeket. -Köszönöm Zayn…kérlek…most hazudj  a legjobban…és vigyázz Harryre!-mondtam egy műmosoly keretében. -Vigyázok…ígérem. A többi már csak Harryn áll,hogy tartja majd velünk a kapcsolatot…vagy elfelejt örökre.-Zayn is letörölt egy könnycseppet…

-Töltsd hasznosan az estét,ma lehettek együtt utoljára.-mondta Zayn,és kilépett a házból.

Harry már fent volt. Miután végeztünk a fürdéssel…együtt voltunk. A legcsodálatosabb együttlét volt. Ez nem felindulásból történt…mindketten akartuk…szerelmi együttlét volt…érzéki szeretkezés.

Harry hamar elaludt mellettem. Én nem bírtam aludni… A holnapi napon agyaltam. Elterveztem az egészet. Harry holnap délelőtt az ügynökségnél lesz…modelkedik. Reggel összepakolok néhány cuccot,mázli,hogy ott viselheted a saját ruháidat. Aztán elköszönök mindenkitől…és várok. Niall bevisz  a börtönbe,Zayn közli Harryvel hogy ˝meghaltam˝...Hazz eltűnik…Aztán én a börtönben poshadok. -Sajnálom,Harry.-súgtam fülébe,majd nyomtam egy puszit homlokára. -Sajnálom,hogy fájdalmat fogok okozni…sajnálom…de ígérem,hogy egyszer helyre hozom…és együtt leszünk újra.-suttogtam még mindig,de tudtam,hogy Harry alszik. Jobb is ha nem hallja…viszont így nekem könnyebb,hogy előtte bocsánatot kérek. Szorosan hozzábújtam,megpusziltam,és összekulcsoltam kezünket…amit talán utoljára tehetek meg…