23. Fejezet. This Summer Changed My Life...

Sziasztok!

Itt az újabb fejezet! :) Hát ennnek olyan se vége lett... De azért remélem tetszik! :) Jó Olvasást! xoxo(Gabii)

Louis.

2 év. Sok idő. Felsorolni is nehéz,mi történt velem. De most párat megemlítek. Nos,a börtön. Csak 1 évet ültem. És persze,hogy Zayn szüleinek köszönhetem. Ezt soha nem tudom viszonozni. Megúsztam 2 évet. De még ez az egy is maga volt a pokol. Zayn,Niall és Liam minden nap meglátogattak. És nem is a börtönnel volt bajom. Harry volt a bajom. Minden egyes nap kínszenvedés volt nélküle. Nem bírtam Harry nélkül. Napról napra haltam meg. Fizikálisan fájt Harry távolléte. Kétszer kíséreltem meg öngyilkosságot. Mindkettő kudarcba fulladt. Az egyiket még a börtönben. Niall behozott egy újságot,amiben Harry volt. Azt hitte,segít ha látom. De nem. Amint megláttam a képet,amin Kristennel  csókolózik,kezében egy kisgyerekkel…ott végem volt. Túllépett rajtam…végül is Zayn ezt kérte,hogy felejtsen. Úgy tűnik sikerült…ráadásul az a ribanc még gyereket is szült neki. Aznap éjjel,egy ócska kis pengével próbáltam végezni magammal…sikertelenül. A srácoktól rendes fejmosást kaptam emiatt. A másik fél éve történt,Londonban.  Az egyetemre nem vettek fel a korom miatt. Ezért kénytelen vagyok gyakornokként tanulni,Londonban,és most Milánóban. Pedig majdnem sikerült. Eleanor az utolsó percben talált rám…a fürdőben összeesve,a saját véremben úszva. Roppant kellemes látvány lehetett. Eleanor az idézőjeles barátnőm. A Londoni divathéten találkoztunk már lassan egy éve. Eleanor az őrangyalom. a ő nincs..akkor már fent várhatnék Harryre.

De mért várjak rá fent,mikor itt a nagy alkalom,hogy újra láthassam. Istenítem a Vogue-t,hogy pont most küldött Milánóba,amikor Harry is itt lesz. Talán itt mindent helyre hozhatok. TALÁN. De,hogy hozzam helyre a ˝halálom˝? Harry 2 éve halottnak hisz. És most még is itt állok előtte. Semmit nem változott. Ugyan az a zöld szemű,göndör hajú srác volt,akibe 2 éve beleszerettem. Talán most még szexisebb…  -Szia Harry.-arcomon tagadhatatlan mosoly jelent meg. Harry ledöbbent. Semmit nem csinált. csak meredt maga elé. Arcán semmi érzelem nem tükröződött. Hirtelen újra rám nézett…szeme könnybe lábad,hátat fordított,és elkezdett rohanni. Utána indultam…most nem hagyhatom elmenekülni.

Harry

Szemem könnybe lábadt,amikor megláttam Louist. Nem akartam elhinni…mégis hogyan élhet? Az egész csak egy óriási hazugság volt?Csak néztem Lout. Megváltozott. Karját tetoválások díszítették…és még a haja is másképp állt…egyedül az öltözködése,és a csodás mosolya volt a régi. Meg se bírtam szólalni…csak futottam. Beszálltam a bérelt Porsce-ba,és végigszáguldottam a hotelig. Könnyeimtől alig láttam. Felrohantam a lakosztályba,és láttam,hogy Kristen indulni készül Larryvel.

-Mi történt?-kapott el az ajtóban.  -Hosszú…-kezdtem,és megtöröltem arcomat. -Maradjunk?-érdeklődött kedvesen. -Nem…megvagyok. Menjetek nyugodtan.-vágtam rá egy műmosolyt. -Majd mesélsz ha visszajöttünk.-nyomott egy puszit arcomra,fel vette Larryt,és kiléptek az ajtón.  Rögtön megcsörrent  a telefon. -Halló-szóltam bele. -Uram,a recepción keresi egy bizonyos Louis Tomlinson. Felküldjem?-kérdezte  a portás.  -Igen…-nyögtem halkan a telefonba.  Görcsbe rándult a gyomrom,hogy mindjárt itt lesz Louis. 2 éve nem beszéltem vele. Magyarázattal tartozik. Itt az ideje,hogy megtegye. Már semmi nem lesz a régi. De egy magyarázatot akkor is elvárok tőle…hogy mért tette ezt. Túl sok minden történt.  Túl sok mindent kell megbeszélnünk. Ezernyi gondolat járt a fejemben…mit mondok Louisnak,amikor belép az ajtón… Annyi minden járt a fejemben…nem tudom hol kezdjem. De mért én kezdjem? Ő neki kell magyarázkodni! Ő tűnt el 2 éve! Pontosabban:Meghalt! De mégse halt meg. Makk egészségesnek látszott. Nyilván nyomós oka van rá. Majd meglátjuk.-gondolkoztam magamban. Mit tart ennyi ideig? Rohadt ideges voltam. Végre kopogtak. Szívem hevesebben vert. Az izgalomtól nem bírtam felállni sem,így kinyögtem egy ˝gyere˝-t. A kilincs lassan elfordult,és kinyílt az ajtó,majd újra csukódott. Louis félőn pillantott rám,és egy halvány mosolyt lehelt felém. -Szia.-szólalt meg azon a tipikus Lou hangján. –Szia.-köszöntem énis. Lou megtorpant a nappali közepén. 

-Ülj le nyugodtan.-mutattam a kanapéra. Egy újabb mosoly jelent meg arcán,lassan közeledett,majd leült mellém. Tetoválásait jobban szemügyre tudtam venni.

-Harry. Én…nem is tudom hol kezdjem.-fordult felém Lou,szemében kész káosz volt. -Talán kezd az elején.-forgattam szemet. -Oké…-nyögte halkan. Vett egy nagy levegőt,és belekezdett. -2 éve…mikor ˝meghaltam˝…csak bevonultam a börtönbe 1 évre. Azért mondtuk azt,hogy meghaltam,mert ne akartam,hogy itt maradj…nem akartam,hogy rám várj…azt akartam,hogy új életet kezdj…és úgy látom sikerült is.-fejezte be nehezen a mondandóját. -Louis…annyira sajnálom…Végig melletted kellett volna maradnom,nem kellett volna hazudnod!-kezdtem komolyan,és át akartam ölelni…de nem ment.

-Kristen? Larry?-faggatott engem. -Kristennel 2 éve találkoztunk. Larry 8 hónapja született. Egy félresikerült éjszaka miatt.-mondtam zavartan. -És a kapcsolatunkról nevezted el?-mondta meghatódva. -Igen. Nem akartalak elfelejteni. Mindig emlékezni akartam rád.-Louisra kaptam tekintetem..mert kezét combomra helyezte. -Most már nem fogsz. Itt vagyok. Nem hagylak el.-mondta gyengéden,és ajkaim felé indult. Még időben elkaptam arcomat. –Nem folytathatunk mindent ott ahol abbahagytuk.-meredtem gyönyörű kék 

szemébe.