7. Fejezet. This Summer Changed My Life...

Sziasztok! 

Meghoztam a 7. Fejezetet! :) Tegnap volt 10 napos a blog,és elértük a 600 oldalmegjelenítést! :)) nagyon köszönöm! :) Remélem ez a rész is tetszeni fog nektek,szerintem egész jó lett...bár az igazi bonyodalmak a következő részben jönnek!  :) Jó olvasást! xoxo(Gabii)

Harry

A nap hátralevő részében nem csináltunk semmit…csak egymással foglalkoztunk…igazából nem volt közöttünk semmi…csak csók.

És ez egyenlőre teljesen elég volt nekem.

Jobban csókol,bármelyik lánynál,akikkel eddig voltam.

-Szeretlek Louis-súgtam a fülébe…és beleharaptam.

-Én jobban…Hazz.-mászott rám Lou,és a nyakamat kezdte puszilgatni.

-Srácok,idebent vagytok?-kopogott be az ajtón Anne.

-Bejöhetek?-kérdezte megint.

-Gyere.-válaszoltam közömbösen.

Ekkora már Louis lemászott rólam,és mindketten a tv-képernyőjére szegeztük a tekintetünket.

-Csak azért szólok,hogy  jöhettek  enni…kész a vacsi.-mosolygott  kedvesen anya.

-Máris megyünk..-válaszolt helyettem Louis…és kezével ˝véletlenül˝hozzá ért az enyémhez.

Szerencsére ezt anya már nem látta,mert rögtön kiviharzott.

-Na gyere.-segítettem fel Louist az ágyról,és adtam neki egy szájra puszit.

-Harry...szerintem alapozd le a nyakad.-fintorgott Louis,és a homlokát dörzsölte.

-Miért is?-néztem rá értetlenül.

-Mert…öhm…kiszívtam…-nézett rám ördögien.

-Hogy mit csináltál?-rohantam a fürdőbe,hogy szemügyre vegyem.

-Baszd meg Louis…-kiabáltam idegesen,és kezembe vettem Gemma egyik alapozóját.

-Sajnálom.-arcáról lefagyott a mosoly,és csak meredt maga elé.

-Hát most már sajnálhatod…-kiabáltam még mindig.

-Louis…ezt még az alapozó sem tünteti el.-néztem mérgesen rá.

Miután szó szerint rákentem egy kiló alapozót…akkor már nem tűnt olyan vészesnek,bár közelről még mindig látszott…de reménykedem,hogy nem veszik észre.

-Sajnálom,hogy úgy rád kiabáltam.-léptem oda Lou-hoz,és átöleltem.

-Ne haragudj.-súgtam fülébe.

-Semmi baj Hazz…legközelebb óvatosabb leszek.-puszilta meg arcomat Louis…és lefelé indultunk a lépcsőn.

-Louis…ígérd meg,hogy nem kérdezed meg anyát a munkájáról?-néztem komolyan rá.

-Mért?-ráncolta homokát lou.

-Mert ,ha a munkájáról beszél,akkor nagyon bele éli magát,és aztán hallgathatod órákon keresztül.-világosítottam fel Louist.

-Értem.-vigyorgott Lou.

-Sziasztok.-köszöntünk egyszerre Louis-val,amikor leértünk.

Megint ugyanúgy ültünk le,mint délelőtt…kezünk összekulcsolva pihent az asztal alatt…

Louis

Nagyon szégyelltem magam,amiért ezt tettem Harry-vel…tényleg nem akartam…         

Bár egy kissé rosszul esett,hogy ilyen hangnemben kiabált velem…de minden sértettségem elszállt,amikor átöltelt,és bocsánatot kért…egyszerűen  nem volt okom,miért haragudni rá.

A vacsora alatt sokat beszélgettünk,nevettünk,jó volt a hangulat.

Egyedül Gemma pillantásai aggasztottak…túl sokszor nézett rám.

Arca elárulta az összes érzelmét,és ebből tisztává vált,hogy mit is érez irántam…

De én nem érzek úgy,mint ő…és egy áll kapcsolatba nem lenne jó bele menni…

Muszáj lesz vele közölnöm…én már foglalt vagyok…

Szívem 26 órája Harold Styles-ért dobog.

Gondolataimat Harry terelte el,amikor finoman megbökött,hogy tudassa velem:távoznunk kéne az asztal mellől.

Én még maradni akarok…kíváncsi vagyok,milyen fejet vágna Harry,ha most Anne munkája felül érdeklődnék…

Szegény Hazza…az őrületbe fogom kergetni ezzel,főleg úgy,hogy próbálok majd úgy tenni,mintha érteném,mit beszél…

Gonosz vagy Louis Tomlinson..-vigyorogtam magamba.

-Anne…engem érdekelnének a kutatásaid…mesélsz róluk?-fordultam kedvesen felé.

-Örömmel Louis,legalább te maghallgatsz..-válaszolta halvány vigyor keretében.

Harry fenyegető pillantásokat küldött felém,arra célozva,hogy ezt még megkeserülöm…

Igazából jól esett Hazz dühös fejét látni…tudtam,hogy elértem a célomat…

Anne kb.2 órán keresztül hadovált valamiről,amiből ennyit fogtam fel: hal,moszat,víz.

Harry minden egyes percben az órájára pillantott,lábával dobolt.

-Legközelebb 2 hét múlva megyünk,a vörös tengerre kutatni…-fejezte be Anne mondandóját.

-Köszönöm,hogy elmesélted.-mondtam egy mosoly keretében,miközben felálltunk az asztaltól.

-Finom volt a vacsi.-puszilta meg Harry anyukáját,és a csuklómnál fogva felhúzott az emeletre.

-Hazz…beszélek Gemmával,jó?-indultam nővére ajtója  felé.

-Oké,a szobában várlak.-jött a válasz.

-Gemma az ágyon fekve zenét hallgatott.

-Szia.beszélhetnénk?-vettem elő legkedvesebb formám.

-Igen.gyere,ülj le.-mutattott Gemm az ágyra.

-Tudod,Hazz mesélt arról,hogy mit is érzel irántam.-kezdtem bele Gemmát kémlelve.

-Igen. így érzek…-hajtotta le fejét…kezeit idegesen ropogtatta.

-Azt hiszen,köztünk nem lehet több barátságnál…van valakim.-nyögtem ki egy kisebb hatásszünet után,és vártam reakcióját.

-Rendben Louis…akkor elfogadom.-arcára próbált egy halvány mosolyt varázsolni,de látszott rajta,hogy mennyire csalódott…nem akartam összetörni a szívét,de nem tehettem mást…én csak Harry-t szeretem.

-Köszönöm Gemma-öleltem meg,és kimentem a szobából.

Harry

Rettentő mérges voltam,amiért Lou képes volt  2 órán keresztül anyával beszéli,tudtam,hogy direkt csinálja…

Rendben,ha ő így,akkor én is…

Majd meglátjuk ki nevet a végén….

Hamar lefürödtem,és betakarózva tv-t néztem.

-Megbeszélted Gemmával?-kérdeztem Louist,amint belépett az ajtón.

-Igen…-válaszolta közömbösen.

-És hogy fogadta?-érdeklődtem megint.

-Egész jól.-egy halvány mosolyt lehelt arcára..

Miután Louis is megfürdött,és befeküdt mellém…oldalra fordultam,és próbáltam elaludni….

De Louis nem hagyott…folyton puszilgatott,és keze az enyémet kereste,mikor megtalálta,egyszerűen elhúztam..

-Mi a baj Hazz?-simította meg karomat.

-Semmi…-nyögtem ki halkan.

-Akkor?-puszilgatott még mindig.

-Így bosszulom meg a vacsorát.-válaszoltam hitelesen.

-Jó éjt.-nyomtam egy puszit az arcára.

-Érd be ennyivel.-furdultam megint az oldalamra,és behunytam a szememet..

-Chh..-ennyit hallottam Luistól.

Reggel egyedül ébredtem…nagyon fura volt,hogy nem fekszik mellettem senki.

Egy cetlit találtam az éjjeli szekrényen….ez állt benne.

˝Elmentem sétálni…ki kell szellőztetni a fejemet. Ha nem jönnék vissza,akkor este Zayn-lakásán találkozunk. Csók. Louis. xx.˝