Hahóó!
Meghoztam az első fejezetet! :) Remélem tetszeni fog nektek,bár még ez az első pár rész unalmas lesz,és ennek a résznek elég hülyén van vége. :S De holnap hozom az új részt! :) Csak ennyit akartam. Jó olvasást! :) xoxo. (Gaboo)
Sziasztok!
Harry Styles vagyok… 18 éves Londoni fiú… Szeretném veletek megosztani a történetemet.
Egy átlagos srác voltam,rendes élettel,szerető családdal,és jó tanulmányi eredményekkel…De minden megváltozott… Minden azon a nyáron kezdődött… És most már soha nem tudom visszafordítani… Bármennyire is szeretném… Bár felmerül bennem a kérdés,hogy szeretném-e visszaforgatni az időt?! A szüleim elváltak,én és a nővérem gemma anyuval maradtunk…őt szeretjük a legjobban,és imádjuk az új életünket,ugyanis miután anyáék elváltak, Anne beiratkozott egy egyetemre,ahol tengerbiológiát tanult…mindig is tengerbiológus akart lenni,de melletünk sosem volt ideje,mert folyton vigyáznia kellett ránk,míg apánk dolgozott…de most már,hogy felnőttünk,volt ideje rá…hisz’ gemma Amerikában él,és a Harvardra jár egyetemre,ahol jogot tanul...Én is felnőttem,pár hét és 18 vagyok. Anne befejezte az egyetemet,és tengerbiológus lett,és hogy mért is imádjuk az új életünket?! A folyamatos utazás miatt…Igen,anya folyton utazik a munkája miatt,ugyanis egy Los Angeles-i kutatóközpontnak dolgozik (bár nem ott lakunk)aminek köszönhetően folyton úton van…És jobb híján engem is magával visz,Gemma is velünk tart,ha van egy kis ideje az egyetem mellett.
Az utóbbi egy év gyorsan telt… A Bahamák,Ciprus,Dél-Afrika,Sydney,Kuba,Mallorca…és még sorolhatnám a helyeket ahol jártunk,imádtam ezt az életet,napsütés egész nap,búvárkodás a tengerben,de sajnos kénytelen lettem magán tanuló lenni,jóformán Londonba vissza se mentünk…mindig ott laktunk,ahol anyának épp dolgoznia kellett. De most végre volt egy kis szabad ideje, így Hawaii-ra mentünk nyaralni,Gemma is velünk tartott. Remek vakációnak indult… de minden megváltozott amikor találkoztam vele…Vele akinek tökéletes napbarnított teste volt,tengerkék szemében izzott a tűz,a vágy,a kíváncsiság…akartam őt!
Napjainkban
-Harry! Készen vagy? Indulhatunk?-kiáltott fel anya az emeletre.
-Majdnem,nem tudod hol van a notebook táskám?-kiáltottam vissza neki.
Hallottam anya trappolását a lépcsőn,majd kezében a notebook táskával jelent meg a szobámban.
-Köszi. hol volt?-vettem ki a kezéből a táskát,és beleraktam a notebookomat.
-A nappaliban lévő szekrényen volt-válaszolta Anne.
-Anya. Ígérj meg valamit!-fordultam felé.
-Mit,Harry?-anya kissé értetlenül nézett rám.
Ígérd meg,hogy pihenni fogsz,és nem egész nap a parton fogsz kutati,jó?-enyhe mosolyt leheltem felé.
-Hát persze,veletek leszek,napozok,élvezem a vakációt.-válaszolta mosolyogva anya.
-Rendben. Készen vagyok. Meg van minden.Tőlem indulhatunk-és kihúztam a 2 bőröndöt a folyosóra.
Miután sikerült lecipelnem a cuccaimat,leültem a kanapéra és hívtam egy taxit,hogy kivigyen a reptérre.
-Anya! 5 perc és itt a taxi. siess!-feláltam a kanapéról,és a konyhába vettem az irányt,hogy igyak valamit. Miután megittam a narancslevet, újra szólni akartam Anne-nak,de ekkor láttam,hogy indulásra készen áll. Megérkezett a taxi is,bepakoltuk a bőröndöket,majd Anne bezárta a házat. Nem volt túl nagy ház,de nagyon otthonos volt,emlékeztetett a régi otthonunkra Holmes Chapel-ben, csak annyiban volt más,hogy New York külvárosában éltünk. nem volt túl messze a reptér,az autópályán fél óra. Gemmával a reptéren találkozunk. Megérkeztünk,kipakoltuk a cuccainkat,anya fizetett a taxisnak,és a terminál felé vettük az irányt. Rengeteg ember volt,többen mint szoktak…de ezernyi ember közül is megismerném Gemmát…ott állt háttal nekünk,tornacsukában,csőnadrágban,és egy rövid trikóban…lassan odamentem hozzá,és megöleltem…rögtön tudta hogy én vagyok.
-Harry!-fordult meg Gemma,és a nyakamba ugrott.-úgy hiányoztál.-szorosan megölelt.
-Te is nekem Gemm!-visszaöleltem.
-Végre megvagytok,jött oda anya,és lerakta mellénk a bőröndöket.-Szia Gemm!Hiányoztál kicsim.-ölelte meg Anne.
-Ti is nekem -válaszolt Gemma.
-Na elég lesz az érzelgésből,menjünk csekkolni,mindjárt indul a gép.-vágtam közbe,és elengedték egymást.
-Oké... Majd mesélsz a repülőn,kicsim-mondta anya.
*********
Megvolt a becsekkolás. Már a repülőn ültünk,vártuk a felszállást. 8 óra a repülőút…6 óra Los Angelesig,ott átszállunk,és onnan még 2 óra Honolulu-ig. Szuper. Majd alszok egy jót. Gondoltam.-De ekkor gondolataimból kizökkentett a stewardess beszéde… „Kedves utasaink,kérem csatolják be biztonsági öveiket,hamarosan megkezdjük a felszállást” Megvan.-mondtam magamba.
-Majd keltsetek fel mielőtt L.A.-be érnénk-mondtam Gemmának.
-Jó. De te nem is akarsz velem beszélgetni?!-kérdezte Gemm.
-De... majd fogok.-vettetem oda,és az ablak felé fordultam. elég hamar elnyomott az álom.
****
Gemma költött fel. valószínűleg mindjárt Los Angelesbe érünk…a gép leszállt,és 30 perc múlva már a Hawaii-ra tartó járaton ültünk…
-Na most beszélgethetünk,ha akarsz,már ezen a 2 órán nem alszok be.-vigyorogtam felé.Éreztem,hogy nem fogom megúszni néhány kérdéssel. Igazam lett. Csak úgy záporozott a kérdéseivel,és én próbáltam mindegyikre rövid válaszokkal kitérni…
-jó,elég lesz –vágtam közbe.-eleget kérdezgettél.-most én jövök.-nyújtottam ki rá a nyelvem
-jólvan…-válaszolt közömbösen
feltettem neki néhány kérdést,amikre tudtam mi lesz a válasz. Gemma mindent elmond,bár azért rákérdeztem…
-Milyen az egyetem?
-jó.
-Megy a tanulás?
-megy.
-Van barátod?
-nincs.
-Tetszik most valaki?
-nem.
-Nem tudsz kicsit bővebben válaszolni?!-próbáltam játszani a sértődöttet.
-Úgy válaszolok,ahogy te nekem az előbb.-grimaszolt rám.
-Hát jó..-hagytam rá,és befordultam az ablak felé…
Igazából soha nem veszekedtünk Gemmával,ezek csak csipkelődések,hiszen szeretjük egymást,csak vannak pillanatok,amikor nem mutatjuk ki…ez is egy ilyen pillanat volt.
Imádom *-*
VálaszTörlésköszi. <3
Törlés