4. Fejezet. This Summer Changed My Life...

Sziasztok! :)

 Meghoztam az újabb fejezetet. :) Remélem,hogy tetszeni fog nektek,bár nem sok minden történik benne,de legalább megjelenik Louis! :)) Jó olvasást! :) xoxo(Gabii) 

Harry

Miután Zayn elment,megfürödtem,ebédeltem,és leültem a kanapéra tv-zni.

-Hol hagytad a barátod?-kérdezte Anne,miközben itta a kávéját.

-Már elment.-közöltem anyával.

-És mit csináltatok este?-kérdezősködött megint.

-Hát semmi érdekeset,filmet néztünk,beszélgettünk…-ebbe a mondatba belepirultam,hiszen eszembe jutott,hogy mi is történt éjszaka.

-Jólvan.-hagyta rá Anne.

-Mit tervezel mára?-jött le Gemma teljesen álmos fejjel a lépcsőn.

-Hát…nem tudom…szerintem elmegyek majd valamerre fotózni.-nyögtem ki végre.

Ez jó ötletnek tűnt. Már régen fotóztam. Legalább csinálok egy pár új képet.

Felmentem a szobámba,megkerestem a fényképezőmet,a nyakamba akasztottam ,felvettem a tornacsukám és kiviharzottam a házból,de előtte odakiáltottam anyának,hogy-˝este jövök˝

-Rendben,Harry,de legkésőbb nyolcra gyere.-utasított anya.

-Válaszként kinyögtem egy ˝oké˝-t, és már kint is voltam.

Végre egyedül lehetek egy kicsit.

A part elhagyatott részén sétáltam,itt még nappal se volt senki. ..Egy szűk kis részen mentem tovább ahol a tenger hulláma szinte hozzáért a meredek sziklafalhoz…

Bekapcsoltam a fényképezőt,mert csinálni akartam pár képet a tengerről,és a sziklákon pihenő madarakról…De ekkor valamin,vagy valakin átestem.

-Baszki,a fényképezőm-nyúltam utána a földre,és megtöröltem a homoktól.

-Úristen,jól vagy?-térdeltem le a földön fekvő sráchoz,aki  tele volt kék-zöld foltokkal,arca több helyen felszakadt,és orrából folyt a vér.

-Hahó,magadnál vagy?-szólítottam meg újra,mire lassan kinyitotta szemeit.

Louis

Amikor  felébredtem,megpillantottam a fölöttem görnyedő srácot.

Az első gondolatom az volt,hogy ˝Hm…Ez már valami˝ pedig nekem a lányok jönnek be…De ez a srác…volt benne valami különleges ami elsőre megfogott ,talán a göndör haja,vagy a kék szemei.

Azt hiszem nem voltam teljesen  magamnál,amikor ezekre gondoltam…hiszen nem tetszhet  nekem egy srác, pusztán első látásra.

-Egyben vagy?-kérdezte a göndör,és kezével elsimította hajamat a sebemről.

-Asszem.-ültem fel lassan,és vérző orromhoz  nyomtam pólóm végét.

-Hát pedig elég ramagyul nézel ki.-segített fel a földről.

-Úgy is érzem magam.-de azért rámosolyogtam,hogy tudja,nem kell kórházba vinnie.

-Amúgy Louis vagyok…Louis Tomlinson.-mosolyogtam még mindig rá,és tekintetünk elveszett egymáséban.

-Harry Styles.-húzta ő is mosolyra száját,és átkarolta a derekamat,én pedig  vállába kapaszkodtam.

-Hova is megyünk?-kérdeztem értetlenül.

-Elviszlek hozzánk,majd ott rendbe szeded magad.-válaszolt bizakodva Harry.

-Rendben.-nyögtem ki halkan,hiszen nem akartam nemet mondani,jól jött most a segítsége.

Amíg a házukhoz tartottunk,elmesélt magáról minden  fontosat,én meg csak bólogattam.

Nem volt kedvem most magamról beszélni,főleg nem arról,hogy mért nézek ki így…

Hátul mentünk be,fel a lépcsőn,ami Harry szobájába vezetett.

Leültem az ágyra,míg ő lement  köszönni az anyjának…jobb is ha nem tudnak róla,hogy kit is hozott fel magával.

-Itt is vagyok-lépett be Harry ,kezében a kötszeres dobozzal,és kulcsra zárta az ajtót.

Harry

Utasítottam,hogy vegye le a ruháit,amit engedelmesen végre is hajtott…most egy szál alsónadrágban ült mellettem…és hazudnék,hogyha azt mondanám,hogy nem mozgatott meg bennem semmit.

-Mesélj,hogy szerezted ezeket a sebeket?-kérdeztem,miközben azokat  tisztítottam.

-Hát,tudod elég zűrös életem van-kezdte,és  a térdét  nézte.

-Hallgatom-válaszoltam közömbösen.

-Az egész 15 éves koromban kezdődött,mikor még Phoenixben éltem…korán kezdtem az alkohol fogyasztást,és bizony nem vetettem meg a drogokat sem...

Aztán rossz társaságba keveredtem,akikkel gyakran törtünk be házakhoz,és boltokba,szóval  a javítóintézet volt a második ˝otthonom˝…a szüleim ezt nem bírták…mindketten öngyilkosok lettek,a testvéreim nevelőszülőkhöz kerültek,de amikor végre észhez tértem,és azt mondtam,hogy kilépek a bandából,abbahagyom ezt az egész betörésesdit,akkor Brad, a ˝vezető˝nagyon nehezen engedett el,azt mondta,hogy egyszer még felkeres,és akkor nagyon megkeserülöm ezt az egészet…hát igaza lett…tegnap megtaláltak a bandájával,és alaposan lerendeztek…innen meg már tudod-fejezte be Lou a könnyeivel küszködve.

-Annyira sajnálom.-húztam szorosan magamhoz,és átöleltem amennyire csak tudtam…Hogy lehet,hogy ilyen közel érzem magamhoz,pedig csak néhány órája ismerem?!

Louis sírt. Átéreztem ezt az egészet,amit mesélt,és majdnem én is bőgtem…de nem tettem.

Letöröltem arcáról a könnyeket,és felraktam az utolsó ragtapaszt is.

-Lemegyek vacsizni,te addig lefürödhetsz-mosolyogtam kedvesen rá,és utoljára megöleltem.

-Köszönöm Harry.-mondta Louis egy enyhe vigyor keretében.

-Nincsmit.-válaszoltam,és lesétáltam anyáékhoz.

Leültem pár percre,gyors befaltam  a spagettit,szedtem még egy tányérral,és felrohantam a szobámba azzal az indokkal,hogy ˝szeretnék egyedül lenni˝ Igazából nem akartam csak Louis-val lenni,mellette lenni,átölelni,és segíteni neki.

Ekkor nyílt az ajtó,és Louis lépett be tök pucéran…gyorsan elfordultam,míg ő magára csavarta a kezében szorongatott törölközőt.

-Bocsi Harry,csak azt hittem,hogy még vacsorázol.-vörösödött el a feje.

-Már ettem,csak neked is hoztam fel.-mutattam az asztalon lévő tányérra.

-Olyan rendes vagy.-túrt bele a hajamba.

-aha.-fordultam el,amíg magára kapta boxerét.

Rohadt jól nézett ki…azokkal a tengerkék szemeivel,nomeg a formás fenekével…De mért gondolok ezekre,én nem lehetek szerelmes egy fiúba!

Miután Louis elfogyasztotta a vacsoráját,befeküdtünk egymás mellé,kizártam a tv-t,de még asötétben is jól láttam az arcát,és azt,hogy engem kémlel.

-Jóéjt…-hajolt közelebb Lou, és egy PUSZIT nyomott az arcomra.

-Neked is.-nyögtem ki alig hallhatóan,hiszen le voltam döbbenve azon a puszin.

Nem sokat foglalkoztam vele…behunytam a szemeimet,és próbáltam elaludni...de gondolataim mindíg visszatévedtek Louis-ra...