22. Fejezet. This Summer Changed My Life...

Sziasztok!

Itt a következő rész is. :) Lassan közeledünk a vége felé. Remélem ez is tetszeni fog! :) De aki nem kedveli Kristen Stewartot,az ne olvassa! XD Jó Olvasást! xoox(Gabii)

Harry

2 év telt el Louis halála óta.  Minden nap gondolok rá. Nem akarom elfelejteni…és nem is fogom. Én,Kristen és a kis Larry-vel New  York-ban élünk. Igen,van egy 8 hónapos fiam. Larry Stewartnak hívják. Nem akartam Louist elfelejteni,és a kis Larry révén nem is fogom. Kristen világhírnévre tett szert az Alkonyat miatt,szóval ő folyton ingázik NY és L.A között. Larry a születésnapomon fogant,amikor mindketten az alkohol hatása alatt voltunk…és egyszerűen megtörtént  köztünk. Kristen a legjobb barátom,tudja,és elfogadja a múltamat,mindig mellettem áll…és most már a kis Larry is összeköt minket. Megegyeztünk,hogy mindenhol egy párként mutatkozunk be. Kristen,Gemma és Anne-n kivűl senki nem tud Louisról. Jut eszembe Anne…egyszerre lett nagymama,és újra anyuka. A testvérem(Katy) 2 hónappal hamarabb született az unokájánál. Az utóbbi 2 évem egy kész káosz volt. 19 évesen lettem apuka,és a kis Katy bátyja. A modellkedést lecseréltem a divatfotózásra,és olyan cégekkel és modellekkel dolgozom együtt mint Calvin Klein,Armani,Prada,Vogue,Harper’s Bazaar,Heidi Klum,Gisele Bünchen és még sorolhatnám. Fantasztikus dolog,hogy a munkámban,és apukaként is helyt tudok állni. Sokkal komolyabb lettem,mióta apuka vagyok…nem járok bulizni,és 8 hónapja egy csepp alkoholt sem ittam. Kristennel szeretnénk a lehető legjobb szülők lenni,mindent megteszünk Larry-ért…amikor csak van ideje,hazautazik a forgatásokról…de sajnos néha nekem is el kell utaznom 1-2 napra,ilyenkor Anne-nál hagyom Larryt…nála jobb anyukát el se tudnék képzelni. Csodálom,hogy bírja szusszal…de legalább Bradleyvel együtt csinálják ezt az egészet. Liammel tartom a kapcsolatot. Zaynt és Niallt 2 éve nem láttam. Liamet is csak Karácsonykor,Gemma szülinapján stb. látom.  Most a Milánói divathétre utazunk. Szerencsére Kristen el tudott szabadulni a forgatásról,legalább egy kicsit együtt lesz a család. Már amikor nem fotózáson,vagy valamelyik magazinnal egyeztetek. A gépünk mindjárt indul. Anyáéktól elköszöntünk,bepakoltuk Larry összes holmiját…és szépen lassan felszálltunk. Mostantól minden egyes percben úgy kell tennünk,mint egy szerelmespár. Folyton ölelgetnem,puszilgatnom,és kézen fogva kell járkálnom Kristennel…Ha már  1 méter távolságot tarok tőle,azt hiszik hogy veszekedtünk. Pedig mi egyetlen egyszer sem veszekedtünk. A legjobb barátom. Mindenben tökéletesen megértjük egymást. Kristen egy csoda…hogy rátaláltam,és segített túlélnem Louis halálát,és már csak Larry miatt is vagyunk együtt. Elhatároztuk,hogy ketten neveljük fel.  Ő annak a bizonyítéka,hogy 2 barát is fel tud nevelni egy gyereket. Nem érzünk szerelmet egymás iránt. Csak nagyon erős barátságot.  Oké…túl sokat beszélek. De muszáj ennyit beszélnem,hogy megértsétek az elmúlt 2 évemet. Szóval nagy nehezen túléltük a 10 órás repülőutat Milánóba. Larrynek az utolsó 2 órába már minden baja volt. De amikor énekeltem neki,mindig megnyugodott. Szerette a hangomat.

A hotel gyönyörű volt. A lakosztály szintén. Bár meg kellett fizetni…csak az erkély akkora volt mint Kristen ˝kis˝ gardróbja. Miután kipakoltunk,a nap hátralevő részét alvással töltöttük. Komolyan fárasztó volt a repülés. Másnap bementem az Olasz Voguenak fotózni. A munka egész gyorsan haladt…a modell értette,hogy mit akarok,hogy pózoljon…csak én értettem nehezen olasz akcentusát…  Az ebédszünetem után bementem a tervezőbe. Itt csinálják a magazin kinézetét,itt választjuk ki a fotót a címlapra,illetve az újságba.

-Sziasztok. Harry Styles vagyok.-köszöntem a bent munkálkodó emberekre. -Helló. Már a nevedből tudtam,hogy te vagy az új fotósunk.-ragadott meg egy szőke hajú csaj,és az egyik tervezőasztal felé húzott. 

-Itt vannak a képek.-tettem le azokat az asztalra. -Szuper. Biztos megint remek munkát végeztél,de most csinálunk veled egy interjút.-hadarta a csaj,és körbenézett a teremben. -Velem interjút?-érdeklődtem flegmán.  -Igen. Tudod itt Olaszországban elég nagy hírneved van,te vagy a világ legfiatalabb divatfotósa,aki ekkora sikert ért el.-magyarázta a szőkeség. -Öhm…oké.-bólogattam.

-Louis…gyere. Itt a következő interjú alanyod.-kiáltott a csaj az egyik asztal felé. A pasi hátall ült,de nagyon hasonlított  valakire.  -Harry Styles. Bemutatom az újságírónkat,Louis Tomlinsont.-mondta a platinaszőke lány,és közelebb húzta a pasit…ezt is onnan állapítottam meg,hogy láttam a cipőjét közelebb lépni. A földet kémleltem. Ez lehetetlen. Louis halott! Biztos csak egy névrokon. Nem akartam felnézni.  Már a név hallatán is rosszul lettem. Louis nem él. És nem lehet itt. Ő nem AZ A Louis.-nyugtatgadtam magam.  Harry. Nézz már fel. Mégis mi történhet? Talán meglátod a halott barátodat?!-igen. pontosan ez történhet.-vívtam belső harcot magammal.  Oké. Lássuk,ki ez a Louis.-mondtam magamban,és tekintetemet felfelé vittem. Piros nadrág.-Louis is szerette a piros nadrágot. Csíkos póló.-Louis csak ilyenbe járt. Széles mosoly.-Úristen. Ez Louis!-nyögtem magamba,amikor megpillantottam teljes arcát. Ott állt előttem. Arcán hatalmas vigyorral. A 

˝halott˝ barátom élt. 

21. Fejezet. This Summer Changed My Life...

Sziasztok!

Hát nagy nehezen,de itt a 21. rész. :) Tegnap nagyon későn értem haza,ezért nem tudtam írni. De itt a következő rész,remélem tetszik! :) Jó Olvasást! xoxo(Gabii)

Harry

Megint egyedül ébredtem.  Fura,azt hittem ma itthon van Louis…de lehet csak reggelit csinál.-gondolkoztam magamba. Gyors felöltöztem és a konyhába siettem. Louis ott se volt. Egy cetlit találtam az asztalon. Aha…szóval sziklamászás.-bólogattam amikor elolvastam. Mostanában tényleg egyre gyakrabban csinálta ezt. Én soha nem mentem vele,túl veszélyes,és tériszonyom is van.  Még mindig a kis fecnit szorongattam,ahogy ezen agyaltam. Gondolataimat eltereltem,zsebre vágtam a cetlit,és indultam az ügynökséghez. Már 10-re bent is leszek. Kemény nap lesz.  Armani fotózás lesz,valami Palvin Barbi nevezetű csajjal fognak fotózni.  Szerencsére mára csak ez van. Ebéd után végzek.

Zayn

Louis dél körül jelenhetett meg nálunk. Mindenkitől elköszönt,akivel kicsit is jóban volt. Itt volt Liam is,Niallel együtt sírt. Rossz volt látni őket,hogy a legjobb barátunk miatt sírnak.

-Srácok…bármikor meglátogathattok.-sétált oda Lou,és átölelte őket. -Reméljük hamar kiengednek.-mondta szipogva Niall. -Reméljük.-folytatta Liam. -Louis…megyek. -Harry már lehet hazaért.-léptem közelebb Lou-hoz.  -Zayn…kérlek…ne törd össze Harryt.-mondta elcsukló hangon amikor átölelt. 

-Igyekszem.-nyögtem ki lassan,és kiléptem az ajtón. A göndörre  egy órát vártam. Addig volt időm átgondolni,mit is közlök vele. -Szia Zayn. Hát te?-lépett be mosolyogva Harry,és ledobta táskáját a fotelba. -Harry…kérlek ülj le.-kezdtem higgadtam. -Miért? Mi történt?-ráncolta homlokát,és leült mellém. -Louis…-nyögtem suttogva,remélve,hogy nem hallja meg. Mert rohadtul nem tudtam,hogy adjam be ezt a hatalmas hazugságot. -Mi van Louis-al?-pattant fel Harry. -Louis…ma sziklamászás közben meghalt.-mondtam elcsukló hangon,és bevetettem egy műkönnyet is. -Nem. Az lehetetlen.-kelt ki magából Harry. -Meghalt…a biztosító kötél elszakadt.-mondtam tekintetét fürkészve. Harry nem válaszolt. Lehet,hogy sokkot kapott?! 

-Harry! Könyörgöm szólalj meg!-kezdtem el rázogatni Harryt. Olyan mintha meghalt volna. Mintha egy része eltűnt volna. Szemében nincs az a csillogás,mint amikor Louis-al van.

Harry

Az egész testem remegett. Nem akartam elhinni,hogy ez megtörtént!  Hogy egy élet ilyen könnyen véget érjen! Louis Tomlinson meghalt. Ekkor ott valami megszűnt bennem. Valami véget ért bennem. Egy részem meghalt. Louis volt az életem! Képes leszek nélküle élni?  Ő volt az első szerelmem. Vele éltem igazán. És most vége. Mindennek vége. Az életem új irányt vesz. Más leszek Louis nélkül.  Patakokban folytak a könnyeim. Alig bírtam megszólalni. -És…a holttest?-nyögtem szipogva. Zayn mintha gondolkozott volna egy kicsit,majd rávágta. –Már a hullaházban van.  -A teste teljesen szétroncsolódott.-mondta halkan Zayn. 

-Temetés?-érdeklődtem a könnyeimmel küszködve.  -Louis testét elhamvasztják,holnap megtartjuk a temetést.-Zayn átölelt,és ő is sírni kezdett.  

-Nem maradhatok itt. Holnapig nem bírom ki itt. Az első géppel indulok New York-ba.-mondtam halkan,és megtöröltem arcomat. -Biztos?  Harry maradj! Segítünk!-mondta mikor ő is megtörölte arcát. -Nem. Köszönöm Zayn. Nem bírnék itt maradni,annyi minden történt itt kettőnkkel. Most csak felejtenem kell,amilyen gyorsan csak tudok.-mondtam komolyan. A srácok átjöttek,sírtunk egy sort…összepakoltam,és a reptérre indultam. -Hívj,amint jobban leszel!-mondta Niall,és szorosan átölelt. -Tudom,hogy sok idő kell,mire kihevered,de kérlek ne felejts el minket.-húzott magához Liam. -És ha nem akarsz ide jönni,akkor megyünk mi.-folytatta Zayn,és kezembe nyomta Louis imádott nyakláncát. -Köszönöm srácok. Szeretlek titeket. Ígérem,tartjuk a kapcsolatot…de most kell jó néhány hónap mire kiheverem.-ekkor újra sírni kezdtem. -Sziasztok.-integettem utánuk,és az ellenőrzés felé vettem az irányt. Még mindig fájt a tudat,hogy ilyen hamar véget ért…Véget ért Louis. Véget ért egy korszak. Néhány óra múlva egy új élet kezdődik. És nekem csak a gyász marad. Örökre. Gyászolni fogom Louist örökre. Ezek a gondolatok futottak végig rajtam,miközben helyemet kerestem a gépen. Nagy nehezen megtaláltam. Egy  csőgatyás,tornacsukás,barna hajú,zöld szemű csaj ült az én helyem mellett. Pont az ablak mellé szólt. -Bocsi,ide szól a jegyem.-szólítottam meg kedvesen a lányt,aki azonnal felpattant,hogy beengedjen. -Köszi.-pattantam le mellé. Harry Styles.-leheltem arcomra egy enyhe mosolyt.  -Kristen…Kristen Stewart.-vágott ő is egy mosolyt. 

20. Fejezet. This Summer Changed My Life...

Sziasztok!

Köszönöm,hogy elnéztétek nekem a tegnapit. ^^ Egyszerűen semmi időm nincs írni...ezt is most dobtam össze. Azért remélem tetszik! Jó Olvasást! xoxoGabii) 

Louis

Gyorsan telnek a hetek. Minden rendben. Életem legboldogabb napjai ezek. Egészen mostanáig. A zsaruk egyre többször bukkannak fel. Zayn és én nem bírjuk tovább titkolni Harry előtt. Vagy elmondom neki…vagy elhagyom. Egyik se jó. Sőt…nagyon rossz. Hiszen nem vagyok képes szakítani vele. Nem birok fájdalmat okozni neki. Szeretem Harryt! Jobban mint a saját életemet. De hogy közöljem vele,hogy megöltem egy embert? Ha ezt elmondom,akkor gondolkodás nélkül elhagy. Végül is,ki akar egy gyilkossal élni? Senki. Hiába mondja azt mindenki,hogy nem én öltem meg…de ez nem igaz. Miattam halt meg! Én fordítottam  a pisztolyt felé…csak ő húzta meg. Akkor,2 éve sikerült elintézni,hogy ne keljen börtönbe mennem…ezt is Zayn befolyásos szüleinek köszönhetem. De most itt az ideje,hogy bevonuljak…le kell töltenem. Muszáj. Csak néhány évről van szó. Aztán nyugodtan élhetem az életem,Harryvel…ha kitart addig mellettem. Kibírod.-nyugtatgadtam magam. Hogy bírnék ki Harry nélkül akár 3 évet? Sehogy. Lehetetlen. Meg kell próbálnom. Lesz ami lesz. Magamat nem féltem,én valahogy megbírkózom vele. Csak Harry miatt aggódok. Hogy összeroppan a teher alatt…ha ezt megtudja. A lehető legjobb dolgot kell kitalálnom,hogy Harrynek minél kevésbé fájjon. 48 óra. Ennyi időm van mielőtt bevonulok a börtönbe. Addig ki kell valamit találnom,Harrynek el kell innen tűnnie. Nem élhet itt tovább…nem is bírna. Minden emlék ide köti. Az lesz a legjobb ha elmegy innen,és próbál elfelejteni. Ha egyszer kiszabadulok,akkor felkeresem…és mindent helyre hozok. MINDENT!

-Nos,a terv a következő…-kezdte Zayn.  -Hallgatom.-mondtam alig hallhatóan. Féltem. Féltem Zayn tervétől. Nem akarom Harryt megbántani. De ez lehetetlen. -Na szóval…hogy a lehető legkisebb fájdalmat okozzuk Harrynek…azt mondjuk,hogy meghaltál.-mondta higattan. -Mivan? Hát persze…kicsit se fog kiakadni,hogy meghaltam.-járkáltam fel-alá. -Ez aztán rohadt jó ötlet…kösz Zayn.-rettentő ideges lettem. -Louis…nyugodj meg,és hallgass végig.-Zayn megmarkolta a vállamat,és lenyomott a kanapéra. -Tehát…holnap délután négykor kell bevonulnod….Harry addigra eltűnik…azt mondjuk,hogy baleset volt,sziklamászás közben lezuhantál…Harry nem fogja magát okolni… és a szigeten se fog maradni…egyszerűen képtelen lenne itt maradni.  -Louis…muszáj elengedned…nem tudhatjuk,meddig maradsz börtönben..lehet 2 év,lehet 3 is…nem tudjuk.-súgta Zayn,és szorosan átölelt,majd letörölte arcomról a könnyeket. -Köszönöm Zayn…kérlek…most hazudj  a legjobban…és vigyázz Harryre!-mondtam egy műmosoly keretében. -Vigyázok…ígérem. A többi már csak Harryn áll,hogy tartja majd velünk a kapcsolatot…vagy elfelejt örökre.-Zayn is letörölt egy könnycseppet…

-Töltsd hasznosan az estét,ma lehettek együtt utoljára.-mondta Zayn,és kilépett a házból.

Harry már fent volt. Miután végeztünk a fürdéssel…együtt voltunk. A legcsodálatosabb együttlét volt. Ez nem felindulásból történt…mindketten akartuk…szerelmi együttlét volt…érzéki szeretkezés.

Harry hamar elaludt mellettem. Én nem bírtam aludni… A holnapi napon agyaltam. Elterveztem az egészet. Harry holnap délelőtt az ügynökségnél lesz…modelkedik. Reggel összepakolok néhány cuccot,mázli,hogy ott viselheted a saját ruháidat. Aztán elköszönök mindenkitől…és várok. Niall bevisz  a börtönbe,Zayn közli Harryvel hogy ˝meghaltam˝...Hazz eltűnik…Aztán én a börtönben poshadok. -Sajnálom,Harry.-súgtam fülébe,majd nyomtam egy puszit homlokára. -Sajnálom,hogy fájdalmat fogok okozni…sajnálom…de ígérem,hogy egyszer helyre hozom…és együtt leszünk újra.-suttogtam még mindig,de tudtam,hogy Harry alszik. Jobb is ha nem hallja…viszont így nekem könnyebb,hogy előtte bocsánatot kérek. Szorosan hozzábújtam,megpusziltam,és összekulcsoltam kezünket…amit talán utoljára tehetek meg…

I'm Sorry...

Sziasztok!

Nagyon sajnálom,de ma nem tudok új résszel jönni. :( Sem időm,sem energiám nincs írni. :/ A héten 2 versenyem is lesz...szóval nem ígérek semmit,de holnapra megpróbálok részt hozni! :) Legyen jó estétek! :) xoxo(Gabii)

19. Fejezet. This Summer Changed My Life...

Sziasztok!

Meghoztam a következő részt is. :) Most aztán tényleg nem mondhatjátok,hogy rövid lett. :) Elég perverzre sikerült,de ti kértétek. :D Jó Olvasást! xoxo(Gabii) 

Louis

Reggel Harry pakolására ébredtem. Fura volt,hogy hamarabb felkelt,mint én. Mit csinál? Még csak 8 óra.-pillantottam az órára,és 5 percre visszadőltem.

-Harry…-szegeztem rá tekintetem az ágyból. -Szia.-mosolygott,amikor megfordult.  -Mit csinálsz?-érdeklődtem kedvesen,amikor felültem. -Hát pakolok…meg kell keresnem az Armani táskám,abban van mindenem.-válaszolt amikor kidugta fejét a szekrényből. -ÁÁÁ…hát itt vagy.-vette elő az egyik ruhakupac alól. -És minek is ez a táska?-bámultam a tökéletesen kidolgozott,fekete oldaltáskára.

-Mert ebben vannak az irataim,a bankkártyám…minden olyan ami a vásárláshoz kell.-ölelte szorosan magához,mintha az élete lenne. -Jah,és készülődj, egy óra múlva indul a gépünk.-mondta közömbösen,amikor lerakta a telefont. -Hova megyünk?-másztam ki az ágyból,és felvettem az előre kikészített ruhákat. -Kicsit kiruccanunk L.A-be…a Prada most mutatta be a legújabb táskáját,és nekem  kell.-válaszolt mintha ez a divatmániája természetes lenne. -Plusz meglátogatjuk anyát.-mosolygott kedvesen,és beletúrt a hajamba. -Mért,mi van vele?-kérdeztem,és megigazítottam összeborzolt frizurám. -Hát…megmarta egy ördögrája,de semmi komoly,ha szerencséje van 1 hét múlva kiengedik.-varázsolt arcára egy megnyugtató mosolyt. -Értem.-nyögte halkan,miközben reggelimet tömtem.

A sietős reggeli után,Harry magára öltötte több ezer dollárt érő ruhaszettjét,ami Prada tornacsuka,egy Calvin Klein farmer,egy Chanel ing,és zakóból állt,tekintve Los Angeles mai időjárására.   -Mehetünk,Mr.Tökély Styles?-kérdeztem amikor meghallottuk a taxist.

-Amúgy,mért megyünk taxival?-ráncoltam homlokom,és bepattantam mellé. -Tudod,félek Hilda nem bírná ki az utat.-viccelődött Hazz.  -Hát nem járhat mindenki Hummer-el.-gúnyolódtam én is.

-Ki mondta,hogy azzal járok? nekünk csak egy Rolls Royce-unk van,plusz egy tűzpiros Porsche.-világosított fel Harry. -Egyébként,honnan van  pénzetek ilyenekre?-céloztam az előbbire,és Harry öltözékére.  -Az apám egy multicég vezérigazgatója.-közölte egyszerűen. Válaszként kinyögtem egy ˝ahan˝-t. A becsekkolás hamar megvolt,révén,hogy nem hoztunk semmit,csak Harry táskáját.

A jegyek az első osztályra szóltak. Ki gondolta volna?!-forgattam szemet. Harry úgy ment föl a lépcsőn,mintha valami díva lenne. Haját meglengette a szélben,mint  ahogy a  szupermodellek szokták. Na gyerünk már,ne játszd itt a plázacicát.-viccelődtem,amikor mögé értem. Jegyünket az ajtóban elvették,és a helyünkre kísértek. Az út nagy részét csöndben tettük meg,néha elcsattant köztünk egy két csók,de semmi több. A reptéren fogtunk egy taxit,és a kórházba vettük az irányt.

Anne jól volt,nem látszott betegnek,sokat mosolygott…Harry nagyon örült ennek. Kettesben hagytam őket egy kicsit,majd 1óra múlva tovább indultunk. Beverely Hills-be voltunk,a Rodeo Drive-on. Csodás volt. Bár nekem kicsit fárasztó volt,üzletről üzletre járni,hogy megtaláljuk Harry ˝tökéletes˝ Prada táskáját. Végül az utolsó táskaüzletben megtaláltuk a Prada legújabb kollekcióját,Harry megvette a neki tetsző táskát,majd indultunk volna a reptérre. De ekkor kaptam egy sms-t Zayn-től. ˝Helló,ma délután csinálunk egy kis bulit Liam szülinapjára,szóval gyertek hozzánk 5-re,ja és vegyetek ajándékot.˝-olvastam az üzenetet. -Harry…még vennünk kéne valamit Liam szülinapjára.-kezdtem halkan.  -Ja,persze,említette Niall,hogy most lesz a szülinapja.-vigyorogtt ahogy sétáltunk az üzletek mellett. Lassan összekulcsolta kezünket. -Mit csinálsz?-pillantottam kezünkre. -Nem akarom titkolni a kapcsolatunkat.-mondta komolyan,és lassan megcsókolt. -Én sem.-nyögtem amikor elhúzódtam tőle.

-Ide bemegyünk.-húzott magával az ˝alma˝ boltba. 10 perc múlva egy vadiúj iphone 5-tel jöttünk ki.

Harry-nek  ez a telefon nem volt drága.  -Majd azt mondjuk,hogy kettőnktől kapja.-vigyorgott,és megcsókolt,hogy ne foglalkozzak ezzel. Harry csókja után tényleg nem törődtem semmivel.

Harry

A repülőn már tényleg nem bírtam magammal. Louis-al már 2 napja nem voltunk együtt. Rettenetesen hiányzott már. És én is hiányoztam neki. Láttam rajta…amikor felém fordul,megnyalja a száját,ökölbe szorítja kezét,majd újra elfordul. Nem bírja nélkülem. Akkor cselekedj,Harry! –mondta a belső hang. Lassan odahajoltam,és a fülébe súgtam.-öt perc múlva várlak a mosdóban,és ne várass meg!-leheltem felé,majd beleharaptam fülébe. Már ettől teljesen  beindult. Egy apró bólintás,és egy perverz vigyor volt a válasza. Gyors felpattantam,és bezárkóztam a nagynak nem mondható mosdóba. Louis-nak 5 perc se kellett,már bent volt nálam. Erőszakosan tapadt ajkaimra,mintha teljesen ki lenne éhezve. -Akarlak Harry,most.-mondta amikor elvált ajkaimról. nyakamat kezdet csókolni,és lassan levetkőztetett. A szűk mosdóban alig fértünk el ketten. Talán ez tette még izgalmasabbá. Gyengéden markoltam Louis fenekét,ő a falhoz nyomott. Lassan hatolt belém,amikor ő is megszabadult ruháitól. Már egyáltalán nem fájt. Csak élveztem. Mindketten élveztük.  A kicsiny helységet halk nyögések töltötték be,ahogy lassan eljutottunk a csúcsra… Erőszakosan csókoltuk egymást,nehogy valamelyikünk elordítsa magát…ez még jobban perverzé tette.

-Csodás voltál.-lihegtem ahogy lassan összeszedtem magam. -Ez már nagyon hiányzott.-nyögte,és kisöpörte szeméből haját.  Amint felöltöztünk,és kiléptünk…a gép üres volt. -Basszus,már leszálltunk.-mondta elvörösödve Louis,hiszen egy stewardess állt előttünk,összehúzott szemöldökkel. Ezt nem nagyon tudtuk kimagyarázni.  Csendben elnézést kértünk,és lesétáltunk a gépről. Rögtön Zayn lakására vettük az irányt. -Sziasztok.-köszönt Louis,és elvette Liam ajándékát. -Hellósztok. Mi az a szatyorban?-lépett közelebb Niall,hogy megszemlélje.  -Most jöttünk L.A.-ből…vettem egy új Prada táskát.-vigyorogtam büszkén az új szerzeményemre.  -Ja…Boldog szülinapot,Liam!-léptem oda hozzá,és megöleltem.  -Louis…az ajándékot.-pillantottam hátra. Louis közelebb lépett,megölelte Liamet,majd átnyújtotta a dobozt. -Remélem tetszik,közösen vettük.-kacsintottam Loura,és átkaroltam derekánál. -Úristen…köszönöm srácok…Imádom!-Jelent meg Liam arcán egy hatalmas vigyor.  -Ugyan…semmiség.-legyintettem a levegőbe. 

-Igen,Harrynek egy 1000 dolláros telefon semmiség.-jegyezte meg orra alatt Louis. -Köszönöm srácok…mindent.-kezdte vigyorogva Liam. -Köszönöm nektek a csodás ajándékokat…de most tényleg mennem kell.-Szája ismét mosolyra húzódott. -Mi? Hova mész?-értetlenkedtem. -Zayn-től egy jegyet kaptam New Yorkba,hogy Gemmával legyek a szülinapomon.-magyarázta,amikor elköszönt. -Értem. Hát akkor szép estét.-köszöntem el. -Meg lesz.-kacsintott az ajtóból,és kilépett.  -Skacok…mi is megyünk.-pillantottam Zaynre,aki mintha csak ezt a mondatot várta volna. -Rendben.-mondták egyszerre Niall-el. Gyors kiléptünk a folyosóra,és lifttel mentünk le. Úgy döntöttünk,hogy gyalog megyünk. 30 percet csak birunk sétálni.-nevetett Lou,és összekulcsolta kezünket.  -Basszus…olyan hülye vagyok.-kaptam a fejemhez,mikor már egy saroknyira voltunk tőlük. -Mi van?-grimaszolt Louis. -Hogy hagyhattam ott a vadi új táskám?!-ráztam a fejem,és rögtön visszafordultam. ..Louis itt marad. Sietősen szedtem a lépteimet,és szinte aggódtam a táskámért. -Itt vagyok kicsi Pradám.-törtem  be az ajtón kopogás nélkül. De ekkor megtorpantam,és tátott szájjal bámultam előre. Kíváncsi lettem volna,hogy milyen fejet vágok. Zayn és Niall a kanapén csinálták…Zayn pucéran állt a kanapé előtt,Niall félig a kanapé hátának volt dőlve…Zayn valószínűleg már  Niallben volt… Niall száját elhagyta egy utolsó nyögés,mielőtt észrevett engem. Roppant kellemes látvány volt Zayn hátsóját bámulnom. -Srácok…-néztem rájuk döbbentem. -Könyörgöm,5 perce mentünk el,de ti már csináljátok?!-ráztam a fejem,és gyors elfordultam.

-Nem tehetünk róla…-vette elő perverz nevetését Zayn. -Oké…folytassátok,csak a táskámért jöttem.-gyors felkaptam a cuccomat,és  bevágtam mögöttem az ajtót. Egy ideig hallgatóztam,majd amikor Zayn újra nyögdécselni kezdett,eltűntem a lakásuk elől. -Rohadt perverz vagy Styles,képes vagy a barátait dugását hallgatni…-jegyeztem meg magamban.

18. fejezet. This Summer Changed my Life...

Hello!

Meghoztam a 18. fejezetet. :) Mivel hamar kész lettem,úgy gondoltam nem várok estig. :) Remélem tetszeni fog! U.I:  A végén lesz egy kép az ördögrájáról. majd megértitek,mért. ;) JÓ Olvasást! xox(Gabii)

Harry

Reggel egyedül ébredtem.  Furcsa volt,hogy Louis nem volt mellettem,de mégis boldog voltam. Hatalmas vigyorral keltem ki az ágyból,gyors felöltöztem,és siettem le Louishoz. Ki gondolta volna,megint főzött. 

-Jóreggelt, BooBear-léptem oda hozzá,és arcon pusziltam.

-Héjj….ágyba akartam a reggelit.-játszotta  a szomorút.  -Hmm…nem romantikusabb,ha a kanapén összebújva,filmet nézve töltjük el?-mutattam a kanapéra,és egy csókkal biztattam Louist.

-De…-ennyit tudott kinyögni,egy halvány mosoly keretében. Miután befejeztük a reggelit,és a filmnek is vége lett,amin Lou majdnem bealudt…próbáltunk valami értelmeset kitalálni a mai napra.

Semmi értelmes nem jutott az eszünkbe…végül az az ötletünk támadt,hogy ne bent poshadjunk egész nap,elmehetnénk  ˝hajókázni˝.   Nagy nehezen sikerült rávenni mindenkit,és Zayn felajánlotta,hogy menjünk  a szülei  yacht-jával.  Szuper lesz.-vigyorogtam magamba,amikor elindultunk.

A hajót Zayn vezette,és elég messzire eljöttünk a szigettől. Itt aztán tényleg nem zavart senki.

-Na nyomás…-vigyorgott Zayn,és egy nagy seggessel már a vízben is volt.  Liam,mintha félne valamitől a létrán mászott be a vízbe. Louis és én kézen fogva egy bombát próbáltunk csinálni….kevés sikerrel,de legalább jót röhögtünk rajta. -Horan ne kéresd magad.-fröcskölte le Zayn,de Niall még mindig keresztbe tett kézzel állt….sőt még egy grimaszt is vágott. -Ha nem jössz,akkor én megyek.-ússzott Zayn a hajóhoz. Úgy tűnt,tetszett Niallnek,hogy a barátja jön érte,mert egy halvány vigyor jelent meg arcán. Amikor Zayn odaért Niallhez,szenvedélyesen megcsókolta,felkapta az ölébe,és egy kiáltás közepette beugrottak  a vízbe. -Ez tetszett.-nevetett Niall amikor feljött.

Egész délután a vízben voltunk. Rengeteget hülyéskedtünk. Folyton lenyomtuk egymást a víz alá.

Liam folyton azt hitte egy nagyobb halra,hogy cápa. Louis és én,vagy ahogy ő fogalmaz ˝Larry˝ folyton egymás szájában volt. Este egy jót vacsoráztunk a hajón,Liam valami halat sütött. Igen,kivételesen nem Louis főzött,túl fáradt volt. Még haza is nekem kellett vezetnem.

Louis fáradtan dőlt le a kanapéra. -Louis…Louis…ne aludj el.-súgtam fülébe. -Hallod,legalább a szobáig vonszold el magad.-kérleltem. -Nem…-nyögte ásítva. -Jó,akkor majd beviszlek,itt nem aludhatsz el.-felkaptam,és gyors léptekkel vittem a szobába,mert nekem egyáltalán nem volt könnyű. Az ágyban levetkőztettem,nyomtam egy puszit homlokára,és hagytam aludni. A telefonom sikeresen itt hagytam,és valószínűleg most sem találtam volna meg,ha nem kezd el villogni. 5 nemfogadott hívás. Mind anya. 1 sms. Az is anya. gyors felnyitottam,hogy megnézzem mit írt…elképedve olvastam a szöveget:˝Drágám,nem akarlak zavarni,de ha van egy kis időd hívj vissza,fontos,kórházban vagyok˝

Kórházban?!-ismételtem az utolsó szót. Mi történt anyával?  Egyáltalán vele történt? Remélem semmi komoly.-ezek a kérdések jártak fejemben,és csak nyugtattam magam,hogy semmi baj.

De ezt csak egyféle kép tudom meg…fel kell hívnom anyát. Most. Gyerünk. Ujjaim remegtek az idegességtől,ahogy telefonom képernyőjét nyomkodtam. Kicsöng. Vedd fel…

-Anya.megkaptam az sms-t. Jól vagy?-érdeklődtem. -Szia kicsim…hát fogjuk rá. Nem tudom meddig tartanak bent,lehet 2 hétig is. De azért megvagyok.-hallatszott,hogy mosolyog.

-De mi bajod?-járkáltam fel-alá.  -Hosszú történet…kezdem az elején,jó!?-inkább kijelentés volt,mint kérdés. Én csak bólogattam,majd amikor rájöttem,hogy ne lát,kinyögtem egy ˝jó˝-t.

-Miután visszamentünk NY-ba, 2 napra rá,vagyis tegnap már mehettem is L.A-be,hogy megvizsgáljam az állatkert,új lakóit. 2 tigriscápa+egy ördögrája… Na de nem is ez a lényeg…-elhallgatott egy pillanatra. 

-Szóval,lemerültem a medencébe,hogy megvizsgáljam őket…és sajnos az ördögrájához túl közel mentem,így ő a farkával végigcsikarta a lábam,és átlyukasztotta  a búvárruhát is. Amikor kimásztam,akkor vettük észre,hogy  a rája belém fecskendezte a mérget. Azonnal  bevittek a kórházba,a mérget kiszívták,de a lábam lebénult.-mondta ki egy szuszra.

-Mivan? Lebénult?-mondtam elcsukló hangon.  -Nyugi Harry,ez csak ideiglenes,csak addig béna,amíg a méreg ki nem tisztul teljesen.-magyarázta Anne.  -Akkor minden oké,ne menjek oda?-kérdeztem kissé megnyugodva. -Jaj,dehogyis,Nem kell. Jól vagyok.Csak azért tartanak bent eddig,mert vissza kell nyerni a járásom.-nyugtatott Anne. -Rendben,anya. De ha rosszabbodik az állapotod,azonnal szólj!-mondtam komolyan. -Persze.Szeretlek.Vigyázz magadra.-mondta anya mosolyogva. -Én is Szeretlek.Gyógyulj.-küldtem egy hangos puszit,aztán leraktam. Még pont ő mondja,hogy vigyázzak?!-ráztam a fejem. 2 dolog segített megnyugtatni: A hidegzuhany,és Louis. Gyors bebújtam mellé,és próbálta elaludni…de még egy sort végigizgultam anya miatt,aztán hajnali 3-kor elnyomott az álom.

17. Fejezet. This Summer Changed My Life...

Sziasztok!

Itt lenne a 17. Fejezet. :) Már elmúlt 1 hónapos a blog,és lassan elérjük a 3000. oldalmegjelenítést. :) Nagyon köszönöm. :))

Remélem ez a rész is tetszeni fog nektek. :) Sajnos már nincs sok hátra a blogból,nagyjából ˝csak˝ 15 rész lesz még. :) Jó Olvasást! :) xoxo(Gabii) 

Louis

Rohadt ideges voltam…ez az egy hívás elcseszte az egész napomat. Mért nem hagynak végre békén a zsaruk? Semmi közük az életemhez. Tiszta vagyok…egyenlőre. Zayn tuti a pokolra kerül,annyit hazudott már miattam. Ha a zsaruk továbbra is folytatják ezt,kénytelen leszek elmondani Harrynek. Nem akarok előtte titkolózni…de egyenlőre titok. A kapcsolatunk nem érhet véget ilyen hamar…mert ha ezt megtudja…totál ki lesz…talán szakít velem.

-Minden rendben?-bámult Hazz aggódó tekintettel. -Igen,persze.-varázsoltam egy álmosolyt arcomra.

-Megérkeztünk?-érdeklődött,amikor lefékeztem egy narancs színű,nem túl nagy ház előtt.

-Hát igen…ez lenne az én kis otthonom.-mosolyogtam kedvesen,és átvettem Harry bőröndjét. Az ajtó előtt megkerestem a kulcsot,az Aloha-s lábtörlő alól. -Vollá.-tártam ki előtte az ajtót,és harry tátott szájjal lépett be előttem... -Na,mit szólsz?-kérdeztem,amikor ledobtam cuccait. -Hát,ez…nagyon cuki.-vigyorgott Hazz,és megcsókolt. -Aha…szóval cuki?!-túrtam hajába. -Igen…kettőnknek pont jó. De ugye neki nincs neve?-nevetett,de azért látszott rajta,hogy érdekli a válasz. -Nincs.-mondtam megnyugtatva őt.

Ezután bepakoltunk a KÖZÖS szobánkba,körbevezettem a házban…majd csináltam vacsit.

-Nem is tudtam,hogy ilyen jól főzöl.-mondta tele szájjal Harry,ahogy a rizottót tömte magába. Én csak bólintottam,és nagy vigyorral bámultam Harryt. Bámultam a tökéletes arcát,tökéletesen zöld szemeit,tökéletes ajkait,amik még mindig az étellel voltak elfoglalva. Miután befejeztük a vacsorát,szerettem volna elmosogatni..de Harry nem hagyott. Nyakamat kezdte puszilgatni,majd megfordított,és felültetett a pultra…ott kezdett el csókolgatni…majd 1 óra múlva fáradtan ültünk a padlón… Így ment tovább a kanapén, a zuhany alatt,majd az ágyban… Felavattuk az egész házat. -Csodás este volt.-nyögtem Harry mellett az ágyban,és összekulcsoltam kezünket.

-Szeretlek Louis.-nyomott egy puszit arcomra,és szorosan hozzám bújt. Ezen az estén voltam a legboldogabb. Nyugodtan aludtam el.

***

-Örülök,hogy újra látlak,Louis.-mondta Jason ördögi vigyorral képén.

-Hát én nem éppen…mért jöttél?-léptem közelebb hozzá. Nem félek tőle…

-Megváltoztál,mióta Eltűntél Phoenix-ből…-végigmért,ahogy el-vissza sétált.

-Igen…már semmi közöm a régi életemhez…szóval megint megkérdem,mért jöttél?-a köztünk lévő távolság lecsökkent 1 méterre,de nem féltem. Mért féljek Jason-től? Ő egy senki. Egy rohadt kis közvetítő,aki annak idején belevitt a dílerkedésbe…

-Bocsánat hogy megzavarom a tökéletes kis életedet…de valamit még le kell rendeznünk.-válaszolt gúnyosan,és megvillantotta fegyverét,amit eddig észre sem vettem. Egy lépést hátráltam,nyugodtan,mintha ez sem rémítene meg. Pedig féltem…most féltem. Jasonből nem nézném ki…de kitudja? Bedrogozott állapotban bármire képes lenne.

-Nem…ezt nem teheted.-ráztam idegesen a fejem. -Ó…dehogynem…. Tudod elegünk lett abból,hogy 2 éve tartozol egy elég jelentő összeggel…-mondta halál komolyan,és eltaposta füves cigijét.

-Remélem mindenkitől elbúcsúztál…-pisztolyát lassan elővette,és élesítette.

-Jason…Kérlek…Ne tedd!-mondtam könyörögve,és hátrálni sem bírtam, a halálfélelemtől. Azt hittem,ott mindennek vége…mindent elvesztek,amit 2 év alatt újra felépítettem. De ekkor Zayn és Liam tört be az ajtón,és mindketten Jason-re ugrottak… Én is cselekedtem…odarohantam,és  Kezéből próbáltam kicsavarni a fegyvert…de ekkor elcsattant egy lövés. Jason a földre esett. A fegyver felé fordult,és akkor húzta meg… Megöltem!-ennél a gondolatnál felpattantam az ágyban…a levegőt gyorsan vettem,arcomon izzadság gyöngyözött…Csak egy álom volt! Harry szerencsére nem kelt fel…ugyanolyan békésen aludt. Mikor sikerült kellően megnyugodnom,visszafeküdtem mellé,és újra hozzá bújtam. Most jött a legjobban,hogy Ő itt van mellettem.