Sziasztok!
Itt az újabb fejezet! :) Hát ennnek olyan se vége lett... De azért remélem tetszik! :) Jó Olvasást! xoxo(Gabii)
Louis.
2 év. Sok idő. Felsorolni is nehéz,mi történt velem. De most
párat megemlítek. Nos,a börtön. Csak 1 évet ültem. És persze,hogy Zayn
szüleinek köszönhetem. Ezt soha nem tudom viszonozni. Megúsztam 2 évet. De még
ez az egy is maga volt a pokol. Zayn,Niall és Liam minden nap meglátogattak. És
nem is a börtönnel volt bajom. Harry volt a bajom. Minden egyes nap
kínszenvedés volt nélküle. Nem bírtam Harry nélkül. Napról napra haltam meg.
Fizikálisan fájt Harry távolléte. Kétszer kíséreltem meg öngyilkosságot.
Mindkettő kudarcba fulladt. Az egyiket még a börtönben. Niall behozott egy
újságot,amiben Harry volt. Azt hitte,segít ha látom. De nem. Amint megláttam a
képet,amin Kristennel csókolózik,kezében
egy kisgyerekkel…ott végem volt. Túllépett rajtam…végül is Zayn ezt kérte,hogy
felejtsen. Úgy tűnik sikerült…ráadásul az a ribanc még gyereket is szült neki.
Aznap éjjel,egy ócska kis pengével próbáltam végezni magammal…sikertelenül. A
srácoktól rendes fejmosást kaptam emiatt. A másik fél éve történt,Londonban. Az egyetemre nem vettek fel a korom miatt.
Ezért kénytelen vagyok gyakornokként tanulni,Londonban,és most Milánóban. Pedig majdnem sikerült. Eleanor az utolsó percben talált rám…a fürdőben
összeesve,a saját véremben úszva. Roppant kellemes látvány lehetett. Eleanor az
idézőjeles barátnőm. A Londoni divathéten találkoztunk már lassan egy éve.
Eleanor az őrangyalom. a ő nincs..akkor már fent várhatnék Harryre.
De mért várjak rá fent,mikor itt a nagy alkalom,hogy újra
láthassam. Istenítem a Vogue-t,hogy pont most küldött Milánóba,amikor Harry is
itt lesz. Talán itt mindent helyre hozhatok. TALÁN. De,hogy hozzam helyre a
˝halálom˝? Harry 2 éve halottnak hisz. És most még is itt állok előtte. Semmit
nem változott. Ugyan az a zöld szemű,göndör hajú srác volt,akibe 2 éve
beleszerettem. Talán most még szexisebb… -Szia Harry.-arcomon tagadhatatlan mosoly jelent meg. Harry ledöbbent.
Semmit nem csinált. csak meredt maga elé. Arcán semmi érzelem nem tükröződött.
Hirtelen újra rám nézett…szeme könnybe lábad,hátat fordított,és elkezdett
rohanni. Utána indultam…most nem hagyhatom elmenekülni.
Harry
Szemem könnybe lábadt,amikor megláttam Louist. Nem akartam
elhinni…mégis hogyan élhet? Az egész csak egy óriási hazugság volt?Csak néztem
Lout. Megváltozott. Karját tetoválások díszítették…és még a haja is másképp
állt…egyedül az öltözködése,és a csodás mosolya volt a régi. Meg se bírtam
szólalni…csak futottam. Beszálltam a bérelt Porsce-ba,és végigszáguldottam a
hotelig. Könnyeimtől alig láttam. Felrohantam a lakosztályba,és láttam,hogy
Kristen indulni készül Larryvel.
-Mi történt?-kapott el az ajtóban. -Hosszú…-kezdtem,és megtöröltem arcomat. -Maradjunk?-érdeklődött kedvesen. -Nem…megvagyok. Menjetek nyugodtan.-vágtam rá
egy műmosolyt. -Majd mesélsz ha visszajöttünk.-nyomott egy puszit arcomra,fel
vette Larryt,és kiléptek az ajtón.
Rögtön megcsörrent a telefon. -Halló-szóltam bele. -Uram,a recepción keresi egy bizonyos Louis Tomlinson.
Felküldjem?-kérdezte a portás. -Igen…-nyögtem halkan a telefonba. Görcsbe rándult a gyomrom,hogy mindjárt itt
lesz Louis. 2 éve nem beszéltem vele. Magyarázattal tartozik. Itt az ideje,hogy
megtegye. Már semmi nem lesz a régi. De egy magyarázatot akkor is elvárok
tőle…hogy mért tette ezt. Túl sok minden történt. Túl sok mindent kell megbeszélnünk. Ezernyi
gondolat járt a fejemben…mit mondok Louisnak,amikor belép az ajtón… Annyi
minden járt a fejemben…nem tudom hol kezdjem. De mért én kezdjem? Ő neki kell
magyarázkodni! Ő tűnt el 2 éve! Pontosabban:Meghalt! De mégse halt meg. Makk
egészségesnek látszott. Nyilván nyomós oka van rá. Majd meglátjuk.-gondolkoztam
magamban. Mit tart ennyi ideig? Rohadt ideges voltam. Végre kopogtak. Szívem
hevesebben vert. Az izgalomtól nem bírtam felállni sem,így kinyögtem egy
˝gyere˝-t. A kilincs lassan elfordult,és kinyílt az ajtó,majd újra csukódott.
Louis félőn pillantott rám,és egy halvány mosolyt lehelt felém. -Szia.-szólalt
meg azon a tipikus Lou hangján. –Szia.-köszöntem énis. Lou megtorpant a nappali
közepén.
-Ülj le nyugodtan.-mutattam a kanapéra. Egy újabb mosoly jelent meg
arcán,lassan közeledett,majd leült mellém. Tetoválásait jobban szemügyre tudtam
venni.
-Harry. Én…nem is tudom hol kezdjem.-fordult felém
Lou,szemében kész káosz volt. -Talán kezd az elején.-forgattam szemet. -Oké…-nyögte
halkan. Vett egy nagy levegőt,és belekezdett. -2 éve…mikor ˝meghaltam˝…csak
bevonultam a börtönbe 1 évre. Azért mondtuk azt,hogy meghaltam,mert ne
akartam,hogy itt maradj…nem akartam,hogy rám várj…azt akartam,hogy új életet
kezdj…és úgy látom sikerült is.-fejezte be nehezen a mondandóját. -Louis…annyira
sajnálom…Végig melletted kellett volna maradnom,nem kellett volna
hazudnod!-kezdtem komolyan,és át akartam ölelni…de nem ment.
-Kristen? Larry?-faggatott engem. -Kristennel 2 éve találkoztunk.
Larry 8 hónapja született. Egy félresikerült éjszaka miatt.-mondtam zavartan. -És a kapcsolatunkról nevezted el?-mondta meghatódva. -Igen. Nem akartalak
elfelejteni. Mindig emlékezni akartam rád.-Louisra kaptam tekintetem..mert
kezét combomra helyezte. -Most már nem fogsz. Itt vagyok. Nem hagylak el.-mondta
gyengéden,és ajkaim felé indult. Még időben elkaptam arcomat. –Nem folytathatunk
mindent ott ahol abbahagytuk.-meredtem gyönyörű kék
szemébe.
